És eljött az ideje egy újabb blogbejegyzésnek, ám ezúttal nem a conokról és cosplayekről fogok elmélkedni vagy ömlengeni, hanem egy konkrét projekt áttekintést adok a jövőbeli tervekről, folyamatokról, hogy mindenki kellőképp tájokzott legyen, akit érdekel a munkásságom.
Elsőre talán kicsit zűrzavaros, és megkérdőjelezhető lehet, így én se tudom hol is kezdjem. Hát induljunk mondjuk a legegszerűbbtől:
Prince - a fiú, aki sosem élt... - sokan kérdezték már, hogy lesz-e folytatása, de a válaszom mindig az, hogy nem. Soha nem is gondolkodtam a folytatásán, számomra a történet úgy kerek-egész ahogy van, függetlenül attól, hogy vannak dolgok amiket mondjuk szerettem volna jobban kifejteni, de szorított az oldalszám kerete. Ez volt az első komoly találkozásom a tényleges publikációval, és a képregénypiaccal, rengeteget tanultam belőle, így mindenképp boldog vagyok, hogy belevágtam ebbe a sztoriba (még ha bukta is lett végül) de ezzel le is tudtam, Prince mindössze ennyi, nem volt és nem is lesz több.
CosPlayBoy - one shot elődjével ellenben ez a projekt már igencsak pozitív visszajelzésnek örvendett, így mindenképp folytatásra hivatott, már csak azért is, mert gyakorlatilag ez a legegyszerűbb projektem. Hogy miért? Nem csak az SD grafikák túlnyomó többsége miatt, hanem azért is, mert a történetet voltaképp nem is kell írni, hiszen már adott, nekem csak kicsit ki kell színeznem a valóság eseményeit, amikor papírra vetem és már kész is a manga. Egyszerűen imádom, bár szó se róla az oldalak tervezése nagyon nehéz folyamat, általában a harmadik képkocka után már fetrengek és a könnyeimmel küszködök XD
Na de hogy valami konkrétat is írjak, ne csak CPB ömlengést: a BATárból (talán már) ismert unokatesómmal Wessel nekizuhantunk a kötetnek. A sztorit ketten raktuk/rakjuk össze, majd én megrajzolom az oldalakat, a kiadást pedig ismét közösen oldjuk meg, én intézem a technikai részét (nyomdai előkészítés) Wes pedig a nyomdaköltségeket biztosítja a projekthez. Amennyiben minden terv szerint halad a tavaszi conra már kész lesz a CosPlayBoy kötet, ami jelenleg kb 100 oldalnyi terjedelemre van betervezve. További részleteket a munkafolyamat előrehaladtával közlünk majd, és a megjelenés előtt minden konrkétumot közzé teszünk (ár, terjedelem, elérhetőség stb.)
Tavaszig (avagy az elkészüléséig) a CosPlayBoy lesz az elsőszámú projekt - reményeim szerint nem fogja minden időmet elvinni, hiszen a története Wes és a BATár jóvoltából konyhakész állapotban érkezik hozzám, az oldalak kivitelezése pedig viszonylag egyszerűbb, mint a többi mangám esetében, hiszen itt rengeteg chibi és super deformed figura adja meg a mű humoros hangulatát.
Urban Spirit - one shot projekt - erről már olvashattatok egy korábbi bejegyzésemben, de azért újra megemlítem, hátha nem emlékszik mindenki: a Shonen Jump Treasure new artist prize pályázatra szánom, ami egy havidíj, így egyenlőre nincs konkrét határidő, hogy mikorra is fejezzem be. Valószínüleg még várok vele egy kicsit, ahhoz, hogy olyan színvonalú legyen mint szeretném, még fejlődésre van szükségem.
Kis betekintés a történetébe - alapvetően leginkább egy életstílusú sport mangának titulálnám, ám nem egy szokványos sportot vettem górcső alá, hanem az extrém sportok (számomra) csúcsát a parkourt, vagy szabadfutást. Aki nem tudja mi az, írja be youtubera, ez az a kategória amit látni kell ;) A manga elsősorban a vandalizmusnak tartott sport erkölcsi hátterét, a szabadságot, és két parkour banda hatalmi harcát mutatja be - vérbeli shounen, dübörgő dinamikával, és idealista fiatalokkal. Ha sikerül megvalósítani a legintenzívebb mangám lesz.
Dream Walker - one shot projekt - ez volt az a manga, amit eredetileg a SJ Treasurera szántam, de ahhoz túl mély és komplex volt, ezért félretoltam, mondván jó lesz későbbi alkalmakra. Úgy néz ki ez az alkalom most megérkezett, egy újabb japán pályázat személyében. Necrokid jóvoltából megismerkedtem a M.I.C.C. azaz Morning International Comic Competition-nal, amit a Kodansha kiadó szervez kifejezetten külföldi mangarajzolóknak. Pozitívuma, hogy közel sem olyan szigorúak a megkötések, mint a Jumposnál, és kifejezetten a mélyebb (seinen) sztorikat várják. Negatívuma, hogy van határideje, ugyanis ez egy éves díj - tehát amennyiben nevezni akarok 2011. Július 31-ig el kell készítenem és feladnom a mangát. Szerencsére ennek a megírásában is segítségemre lesz Wes, így a munka egyik nehéz része lekerül a vállamról, és nagyobb hangsúlyt fektethetek a minőségi grafikára. Én mindenképp szeretném magam kipróbálni ezen a pályázaton, így vélhetőleg már a CPB mellett elkezdjük a tervezését, és amint annak az oldalaival végeztem ezt fogom előtérbe helyezni, hogy biztosan kész legyek vele a pályázatig. Szerencsére a CosPlayBoy után még lesz elég időm júliusig (március vége/április eleje felé tervezzük a befejezését) szóval teljesen megvalósítható célnak tartom kellő kitartással és elszántsággal.
R.P.G. - Real Playing Game - nah ez az, amiről még nem hallhattatok. Egy kollaborációs projekt, amit a párommal kezdtünk el, elsősorban külföldre orientálódás céljából - konkrétan kifejezve youtube tábor körítésére. Persze ez így elég zagyvának és értelmetlennek tűnhet, de aki már hallott pl. a RonaProjectről, az tudja, hogy mekkora siker rejtőzhet egy youtube mangában. Nyílván nem csak sikerhajhászás végett mentem bele ebbe a projektbe, hiszen van elég saját munkám amire koncentrálnom kell, de ugyanakkor nem tudtam ellent mondani a lehetőségeknek, amiket ez a projekt kínál: fejlődést, stílusfejlesztést és elsősorban háttérbiztosítást külföldről. Most lehet kicsinyesnek tartani, de egy YT mangával el lehet érni olyanokat, amiket itthon csak nehezen, ez persze elsősorban a hazai helyzeteknek köszönhető, odakint viszont könnyen megtehetik azt az emberek, hogy támogatnak egy általuk kedvelt projektet - és ezzel nem leszólni kívánom a hazai fanokat, csupán a személyes tapasztalataimra építek - én se tudom megtenni, hogy megveszek minden magyar rajzoló által készített terméket, holott szertném támogatni a magyar alkotókat. Egy szó mint száz, szeretném kipróbálni, hogy meddig mehetünk el ezzel.
Mint már említettem egy kollaborációról van szó, tehát minden munka feleződik - a párom készíti el a történetet, a karakterdizájnokat, és az oldalvázlatokat, én megrajzolom az oldalt, az "aszisztensi munkákon" (mint a tónusozás, hátterek, színezés) közösen dolgozunk, így számomra ez egy laza, és könnyed folyamat, és további pozitívuma, hogy nincs időhöz kötve, így nem hátráltat a többi munkámban sem.
És persze függetlenül attól, hogy külföldi a célközönség ez a mű is meg fog jelenni a honlapon, így ti sem maradtok ki semmiből ;)
Saigami - azt hiszem ez az a pont ami a leginkább érdekelhet titeket, hiszen mégiscsak ez a fő munkásságom, melyen évek óta dolgozom. Talán pont ezek az évek kellettek ahhoz, hogy meghozzam a döntést, hogy egy fejezet után azt mondjam - állj. Hiába van meg a folytatás, szinte egészen a történet végéig, mégse fogom most továbbrajzolni. Ez miatt lehet nem szeretni, eltávolodni, de úgy érzem ez a legjobb döntés - szükségem van nekem, és a történetnek is egy újrakezdésre. Amikor annó 5-6 éve belevágtam csak magamat kívántam lekötni, nem terveztem publikumnak, sem publikációra. Azonban az évek során egyre jobban nőtt bennem ez az igény, hiszen ha én élvezem, miért ne élvezné más is, így jutottam el oda, ahol most vagyunk. Ez szép és jó visszagondolni az évekre, de akárhányszor csak végignézem a régebbi fejezeteket bizony csak a csalódottság fog el, és sajnos nem csak a rajzok miatt. A mai gondolkodásommal, és érettebb fejemmel már úgy érzem, hogy a történet több sebből vérzik, és közel sem olyan jó, mint azt annó hittem.
Nem fogok kertelni, ami leginkább megerősített ebben a döntésben: az elmúlt hetekben végignéztük a párommal az Avatar - Aang legendája c. sorozatot - még csak a közepe felé járhattunk, amikor a párom halkan megkérdezte "Te ezek után van értelme folytatnod a Saigamit? Tiszta plágiumnak fogják nézni, akik nem ismerik" Mire én "Nekem mondod, ne tudd meg mennyire noobnak érzem magam" és tényleg, még most is. Persze most mondhatnám azt, hogy most láttam először, és fogalmam se volt róla, hogy van ilyen történet, holott persze teljesen kézenfekvő, hiszen az elementárok elég népszerű és hálás téma. Meg persze most lehet azzal jönni, hogy nekem mások a karaktereim, nem ilyen a népek elrendezése és a többi és a többi - nem is attól érzem magam noobnak - az egyetlen amit biztosnak érzek a történetben azok a karaktereim, rajtuk támaszkodik a történet, csak ők lendítik előre. De én többet akartam ennél. Nem csak néhány karaktert, hanem egy egész világot, ami magával ragadja az olvasót, ahogy annak idején engem is a fantáziám. És ezt bizony nem sikerült megteremtenem.
Ezért most nem a folytatásnak és nem az eredetileg tervezett újrarajzolásnak állok neki, hanem újból felépítem a történetet, és a világot, hogy olyan legyen, amilyennek mindig is szerettem volna. És mielőtt még bárki megijed nem fogom kiforgatni az egészet, és nem fogok avatar-utánzat dolgokat teretemteni, egyszerűen csak meg akarom találni azt a világot, ami ténylegesen az enyém, és függetlenül attól, hogy egy már elhasznált témához nyúl meg tud újulni, tud újdonságot és egyediséget mutatni, és nem egy klisékből festett vászon lesz a karakterek mögött.
Persze ehhez időre lesz szükségem. hiszen sok eddigi elképzelésemet kell lerombolnom, és újraépítenem, de úgy hiszem megéri majd. Kicsit sablonos lehet, de erre a helyzetre egy idézet jut eszembe, amit még általánosban egy nagyon kedves barátom írt nekem: "Ha majd romba dőlnek legszebb álmaid, reményed el ne hagyjanak, mert a romok közt a legszebb virágok nyílnak"
Szó se róla nem hagytak el az álmaim, de ahhoz, hogy továbbra is őszinte szenvedéllyel kövessem őket, nekem kell lerombolnom az eddigi munkám. Remélem megtudjátok ezt érteni, és ti is jobbnak találjátok majd az új Saigamit :)
