Mivel vélhetően a honlap látogatói közül kb. senki nem olvassa a baranyai Dunántúli naplót, gondoltam beszkennelem ezt a kis cikket, hogy mások is lássák. Nah nem mintha önreklámot akarnék gerjeszteni, de azért ez mégiscsak egy ismert napilap, és azt hiszem nem rossz dolog ha felfigyelnek az ilyesfajta szubkulturális jelenségekre is. Persze az egész valójában Fülöp Zoli érdeme, én csak lelkesen válaszolgattam a kérdéseire :)

A Dunántúli Naplós cikket ide kattintva elolvashatjátok.

Kis érdekesség, hogy ez a cikk szinte pont egyidőben jött ki a 21. AnimeStars-sal, amiben khmm hát ismét én és a rajzaim vagyok egy cikk főszereplője XD Szóval mondhatjuk betörtem a sajtóba, most már csak a figyelmet kéne megalapozni valami figyelemre méltóval. Mármint persze a DN olvasóinak ez újdonság lehet, meg az ASban is állandó elem leszek, ezért a cikk, de ugyanakkor kicsit zavarban is vagyok ezek miatt, nem teljesen érzem kiérdemeltnek a hirtelen rámirányuló figyelmet. Annyi tehetséges alkotó van még, én pedig nem hiszem, hogy bármi kiemelkedőt letettem volna eddig, mondhatjuk, hogy leginább mindig csak a szerencse volt az, aminek köszönhettem az általam elért dolgokat. Szerencsém volt a Prince-szel, a CosPlayBoy-jal, a Dunántúlival... Persze mindehez kellett a kemény munka is, hiszen valahogy el kellett jutni eddig a pontig, de akkor is, kicsit hirtelen jöttnek érzem ezeket a dolgokat, vagy csak furcsa, hogy hirtelen megkaptam azt a figyelmet, amiről régen csak álmodni mertem.

Persze a Bakumanban is megmondták, három dolog kell ahhoz, hogy valaki mangaka legyen: kémény munka, magabiztosság és szerencse. Mondhatjuk, hogy nekem eddig akkor stimmel XD