Ha azt mondom, hogy ez a con siralmasan kezdődött, akkor azt hiszem nem dramatizálom túl a dolgot. Egy héttel a con előtt még a fele jelmezmennyiség hiányzott, újra kellett szerveznünk a műsort Bandi kilépése miatt, és akkor még nem vettük számításba az egyéb lelki és egészségügyi válságokat, amik végigsöpörtek a csapaton, valamint, hogy már sehol sem lehet kapni csillagszórót, és a sárga fújos Got2be-t . Ugyanakkor mind egyetértettünk abban, hogy a con és a cp tartja bennünk a lelket, hiszen ez egy olyan előadás lesz, amilyet még sosem csináltunk – nem csak a karakteralakítások és a pirotechnika miatt, hanem mert mind tisztában voltunk vele, hogy ez az utolsó alkalom, amikor így színpadra állunk. Ilyen vegyes érzelmekkel vágtunk neki a connak.

Péntekre természetesen megvoltak ismét a világmegváltó tervek, mint a koradélutáni indulás, a világosban felérés, és a próbálás, de persze mondanom se kell, hogy egyik se jött össze  - Epic Fail XD Olyannyira nem, hogy konkrétan csütörtök éjjel elfogyott az aranyszínű szalagom, így péntek reggel még anyagbeszerző körúton voltunk, és valamikor délután 5-6 körül jutottunk el arra pontra, hogy most már csak pár dolgot kell csinálni a jelmezeken, de azt majd pesten. Gyors bevágódtunk a kocsiba olyan 7 óra körül, és csak úgy suhantunk végig az autópályán.  Kissé rontott az utazás körülményein, hogy a rövid idő alatt a szélvédőre lerakódó milliónyi bogártetemet egyszerűen nem tudtuk levakarni, mert mint kiderült nincs ablakmosó folyadék, csak valami hab állagú cefre szagú dolgot lövellt ki a kocsi – brutál volt XD

Aztán végülis este 10 körül meg is érkeztünk Weshez – ismét itt csöveztünk mind. Az epic fail hangulatot tovább növelte az, hogy behalt a lift így cipekedhettünk fel a hetedikre – mondanom se kell, hogy utána masszív fetrengés következett XD De persze nem volt idő meghalni, hiszen Wes, Tike, Cero meg én indultunk a másnapi nintendo crafton, és naná, hogy egyikünknek se volt befejezve a jelmeze XD így még késő este is ragasztottunk, lakkoztunk, varrtunk, festettünk – igazi conos életérzés. De végülis olyan éjjel 2 körül kidőltünk és mielőtt észrevettük volna, már másnap is volt.

A szombat a szokásos életképpel indult – én keltem fel a legkorábban, majd a fürdőből kivánszorogva szembetaláltam magam a sutyiban mosogató és takarító Wessel – tudtam, hogy nem bírja ki szimmetriagyártás nélkül XD Ezután még közel másfél órányi masszív szenvedés és semmittevés következett, majd mi nintendosok összekaptuk magunkat, bevágódtunk a kocsiba és irány a con. Odaérve enyhén frászt kaptunk a sor méretétől, tekintve, hogy kb. volt fél óránk, hogy odaérjünk zsűrizésre, de szerencsénkre hamar kiderült, hogy az csupán a helybenvevős sor, így mi csak odasétáltunk a másik kapuhoz, majd meg is kaparintottuk a jegyeinket. Gyors tipli fel a cp öltözőkhöz, ahol kicsit sem meglepő módon még javában folyt a craftmezőny zsűrizése. Mondanom se kell übernoobnak éreztem magam a kis ruhámmal és botommal a kamionnyi páncélok szárnyak és fegyók közt XD Aztán lassan, lassan, nagggyon lassan elfogytak a craftosok, és ott maradt a kemény 5 fős nintendo mezőny. Igazából vicces volt, hogy már akkor tudtuk, hogy Rhysa kőkeményen ráver mindannyiunkra, iszonyatosan igényes lett a Zelda jelmeze, hatalmas respekt neki :D

A mi zsűrizésünk viszonylag gyorsan lezajlott, az igazat megvallva nem is sok mindenre emlékszem belőle, csak a pokémonos kvízkérdésre XD Miután átestünk a hivatalos mustrán leviharzottunk a nagyterembe, hogy megnézzük a craftversenyt. Az egyéni mezőnytől megint nem voltam úgy elájulva, de lehet ez az érzés csak azért van bennem, mert a Szekta csapat egyszerűen alázta a komplett mezőnyt. Elmondhatatlanul brutális amit ők műveltek, és az, hogy übergyilkos jelmezek mellé még a here comes the king-re vonultak fel pofátlanul epiccé tette az egész ottlétüket XD Ugyanakkor a csoportosok közül még kiemelném természetesen az Otaku-t akik tényleg nagyon odarakták magukat, és Yun napi hisztijeiből tudjuk, hogy mennyit szenvedtek, de ez a verseny kicsit predesztinált volt na, valljuk be a szekta ellen esélytelen volt bármelyik másik csapat XD Továbbá kiemelném a Turmixos lányok Twewy cp-jét, szeressük azt a játékot nagyon, valamint a Crystallis duót, akik iszonyatosan jól néztek ki, nagy respekt nekik is.

Ezután amint vége lett a craft versenynek, rajtunk nintendosokon volt a sor – mondanom se kell, hogy rohadtul nem tanult be senki koreográfiát, mindenki az impróra nyomult – az már más kérdés, hogy nekem ez pl. gyenge oldalam, olyannyira, hogy mosolyogni is elfelejtettem – oké őszintén mondom, marhára fostam, hogy egyedül kell a színpadra mennem, eddig csak és kizárólag csapatosan voltunk ott fent, most meg 45 mpig egyedül kellett kitöltenem azt a 6x8 métert – de szerencsére nem blokkoltam le annyira, hogy ne mozduljak meg, így kétszer háromszor más beállásba raktam a botot, és amint elhallgatott a zeném már le is rohantam XD Ezután jött Cero, aki viszont hihetetlen átéléssel epiceskedett a színpadon, és bár a paróka lerántása némileg epic fail volt még így is nagyon odarakta magát *_*

A verseny után természetesen a fotózás következett, és ekkor már úgy kezdtem rádöbbeni, hogy nem is igazán szeretek pózolni XD De végülis túlestünk ezen is, és nagy lendülettel megindultunk az árusok pavilonja felé – nah ez hatalmas bukta volt – ez volt az első olyan conom, amin semmi, de semmi olyat nem láttam amit szerettem volna megvenni. Pedig nem vagyok én olyan válogatós, elég széles skálában fanolom az animéket és a mangákat, de semmi olyan must have dolgot nem láttam. Leginkább persze Fairy Tail, és Bakuman mangát kerestem, de sehol semmi. Masszív csalódottság :S

Így hát nem is időztünk ott sokáig, Ceroval mászkáltunk inkább egy órányit, olyan céllal, hogy megtaláljuk a többieket, de persze nem jött össze – maradt hát a telefonos megoldás. Összeszedtük a con-közelben tartózkodó csapattagokat és gyors elugrottunk próbálni. Helyszín – a Csillogj ha tudszos próbán felfedezett eldugott parkoló XD Persze a kellékeket rohadtul elfelejtettük elhozni, de azért sikerült lebonyolítanunk egy órányi kőkemény próbálást, így már megnyugodtunk a másnapra való tekintettel, és visszarobogtunk az eredményhirdetésre. Viszonylag keveset kellett várnunk, és voltunk annyira bezombultak, hogy csak szétfolytunk a székekben és néztünk ki a fejünkből. Nagy meglepetések senkit sem értek, a cosplay díjat kapcsán – gyakorlatilag szinte minden úgy zajzott ahogy azt megtippeltük. Nem is időztünk sokáig, dumáltunk kicsit Yunékkal, gratuláltunk Rhysának és haza is mentünk.

Hazaérve győzködtem West, hogy kapcsolja már be a tvt mert megy az eurocosplay, majd pár percnyi tömör értelmű beszélgetés után mindketten rájöttünk, hogy valójában az eurovízióra gondolok XD Háttérzaj tehát megvolt Tike pedig nekiesett hajamnak, ugyanis nekem másnapig ki kellett szőkülnöm O_o Mondanom se kell, hogy végigparáztam az egész műveletet, még sose voltam szőke és nem is akartam az lenni, de most nagyon nem akartam parókát Lucyhez XD De végülis megtörtént a nagy átalakítás, és ami a legmeglepőbb, hogy egész jól áll XD Ez után már nem sok érdekes történt, nyugtáztuk, hogy az eurovizió egy marha nagy epic fail, majd kidőltünk, kivéve Manót és Patyát akik az éjszaka közepén még elmentek valami karaoke bárba, és utána reggel négyig csúszdáztak valami játszótéren – no comment XD

Vasárnap reggel történelmi pillanat tanúi lehettünk – nem én keltem fel először XD Tike max hangerőre tolta a perf zenéjét és azzal keltett minket, válaszreakcióként természetesen mindenki elküldte a faszba XD Aztán Ceroval erőt vettünk magunkon és elkezdtünk kizombulni az ágyból, hiszen neki még be kellett tüskézni és fújni a haját Natsuhoz. Kisebb küzdelem árán sikerült a kívánt formába lőni a haját, ami rohadt nehéz volt a sárga got2be nélkül T_T Ezután már csak a fújás maradt, amihez két flakon rózsaszín sprayt is bespájzoltunk, tudniillik Ceronak rohadt sok haja van XD Először a Wes által vett verziót küldtem rá a hajára, tökéletes Natsus színárnyalat, teljes boldogság, viszont még egy két tincsrész nincs teljesen lefedve, így gyors előkaptam a másik, pécsen vett flakont, megráztam és elkezdtem fújni. Hát vattafák. A partykellékes boltban a nő két fajta rózsaszín sprayt mutatott – az egyik sima a másik csillámporos – mondta – akkor naná, hogy a sima kell, mondtam én és azt vettük meg. Erre basszus elkezdtem fújni és ilyen brutálisan ezüstös metálrózsaszín szar színe volt az egésznek. Hát fákk, akkor milyen lett volna a csillámporos – diszkógömböt fújt volna ki vagy miarák?
De végülis a nagy partykellék szídás közben mindenki elkészült, és két részletben átfurikáztunk a conhoz – jobban mondva háromban, mert félúton Wes rájött, hogy tökre otthagyta a pisztolyát a konyhaasztalon, úgyhogy mehettünk érte vissza XD

A conra érve rájöttem, hogy nagyon de nagyon fázok, és hogy szívás lesz a kint lét. Gyors beporoltunk a nagyterembe a függöny mögé, ahol a szervezők nyugtázták, hogy végre megvan a BATár. Még volt valamennyi időnk a verseny kezdetéig, így mindenki nekiállt futkosni mint a mérgezett egér – Cero a kamerát és Hermant vadászta, Peti vízért rohangált, majd visszajött és közölte, hogy egyik csap alá se fér be a nagy felmosó vödrünk, így Wes és én indultunk el kommandóra. Felmerülhet a kérdés, hogy mire kell egy vödör víz – nos nem bíztunk eléggé abban, hogy megfelelő időpontban fognak kialudni a tüzijátékok, és a közönségbe mégse dobhattuk őket XD Wessel megcéloztuk a női mosdót, és odafele sikerült szerezni egy kétdecis műanyag poharat – ez után az a gyönyörű művelet következett, hogy én tartottam a vödröt ő meg a csapból merte a vizet pohárral XD Az egyik arra járó szervező meg is kérdezte, hogy ez mire kell, mi meg válaszoltunk, hogy a színpadra biztonsági okokból – ő meg – akkor biztos ti vagytok a BATár XD Úgy tűnt, hogy a szervezők közt ment a riadólánc, hogy mi gyújtogatni akarunk a színpadon, persze ehhez előzetes engedélyt kertünk de sose lehet tudni XD

Miután sikerült megszerezni a vödörnyi vizet visszatipliztünk a színpad mögé, ahol Patya egyből rácuppant a vödörre, hogy véégre inni - gyanítom ő nem tudta, hogy az egy felmosó vödör, amiből reggel csak kikaptuk a felmosó fát XD
Ez után némi várakozás, és egy-két perf és már rajtunk is volt a sor. A legviccesebb az volt, hogy a konferálónak csak annyit kellett kérdeznie, hogy ki ismeri közületek a BATárt – és már meg is kaptuk az első masszív sikoly és taps áradatot. Innentől kezdve már sínen éreztük magunkat, nem volt se lámpaláz se izgulás, csak élvezet.
Igazából ennek a perfnek tényleg csak az volt a célja, hogy mindenki olyan karaktert kapjon, aki olyan, mint ő, így mindenki nagyon jól érezte magát az adott szerepben, és sikerült élethűen hozni a figurákat. Azt hiszem ennél lazábban és gördülékenyebben még sose ment perfünk, olyan természetesen ment minden, és iszonyatosan élveztük, talán jobban, mint eddig bármelyik előadásunkat. Kis szépséghiba volt, hogy az önmagunkat kifigurázó robbanásnál sikerült úgy vetődnöm, hogy elhagytam a fél pár cipőmet, majd utána a tüzijátékos résznél valahogy sikerült úgy meggyújtanom a sajátomat, hogy izomból megégette a kezemet, pedig nem először csináltam ezt XD De ezek is csak vicces bakik voltak az előadás eufóriájában – és bár a cím epic fail volt, nekünk ez a perf egyértelműen epic win, mind imádtuk :D

Gyors cidris fotózás odakint és már poroltunk is vissza nagyterembe megnézni a perfet. Azt hiszem csak 2-3 előadást hagytunk ki, igaz ebből az egyik pont a hetaliás volt, ami tarolt az eredményhírdetésen. És ha már a perf mezőnynél tartok, akkor jöjjön egy kis Seny féle szubjekív véleményezés – no persze nem fogok kitérni minden előadásra, csak úgy általánosságban. Alapjaiban véve egy igen erős mezőny volt ez a mostani, viszont rettentően homogén. Nem is emlékszem, hogy lett volna mégegy ilyen mezőny amiben ennyi tánci volt. A tavaly őszi mezőnyhöz viszonyítva ebből a szempontból gyengébb volt ez a perf verseny, viszont általánosságban javult a minőség, csak pár olyan előadás volt, amit abszolút gyengének mondanék, márpedig elég kritikus vagyok e téren. Amit elég viccesnek tartottunk, az az volt, hogy rengeteg „BATáros-elemmel” találkoztunk, nem csak zenék de műsorelemek terén is. Gyanítjuk volt egy bizonyos előadás, ami kifejezetten figurázni próbált minket bizonyos részeivel, de erre inkább nem térnék ki. Amiket kiemelnék tetszés terén: az Otaku – nagyon megérdemelték a koreó díjat, és örülök, hogy Yun végre részt vehetett egy táncos perfben (nálunk ez nem adatott meg neki xD), a TurmiX – nagyon bírom a csajokat és a táncaikat, és azon a füvönhempergésen még most is besírok XD ; a CSAK csapat – mert bár sok elemük ismerős volt saját perfekből, de mégis egy jó poénokkal teli, gördülékeny perf volt, és végül a Hetália, amit csak utólag videóról láttam, és bár én abszolút taszítom magamtól a hetát, ez egy nagyon hangulatos, és látványos perf volt, respekt.

A performance után vadásztunk szavazólapokat, és tettünk még egy próbát az árusoknál – persze sikertelenül, elmentünk mekibe, de csak egy üres épületet találtunk, így elmentünk egy másikba is XD Szereztünk némi kaját, majd vissza is mentünk a conra, egyenesen a nagyterembe. Külön köszönet Yunnak, hogy rám ruházta a sushit, amit már nem bírt megenni, így ez ismét egy sushievős con lehetett :D Volt egy rakat AMV aztán kis csúszással de jött az euro cosplay. Hogy őszinte legyek amikor megláttam az indulók listáját az első gondolatom az volt, hogy már herótom van a trinity blood cosplayekből – de komolyan, mintha nem létezne más brutálnehéz és aprólékos jelmezekkel operáló manga vagy anime. Nagyon unom már, így elég elfogultan álltam a mezőnyhöz, de tény, hogy mind a négy lány nagyon jó jelmezekkel jött. Legnagyobb sajnálatunkra Rhysa nem tudott eljönni (igazából eléggé beparáztunk, hogy a tegnapi gratuláció során tőlünk kapott el valami nyavalyát, de szerencsére utólag kiderült, hogy nem XD) Előadás tekintetében Tazzie tetszett a legjobban, viszont az a ruha már az előző eurocosplayen is túlválasztott volt, így végülis másra tettem a voksom.

Már nem volt túl sok idő eredményhírdetésig, így maradtunk a nagy teremben, ott legalább nem fagytunk halálra, viszont az ipari mennyiségű AMV biztos, hogy agykárosító hatással volt rám. De még ha nem ismételték volna a fél órával előbb levetítetteket. Szó se róla voltak igazi gyönygyszemek, amik tényleg felélénkítették az embert, de a többségükről ez nem volt elmondható. Igazából kifejezetten örültem volna egy két klasszikus darabnak, mint a Shounen bushido vagy a Sail on.
Persze idővel eljött az eredmény hírdetés is, amiről kicsit vegyes érzelmekkel jöttünk ki. Örültünk, hogy Yun és az Otaku megkapták a koreó díjat, mert nagyon megérdemelték. Örültünk, hogy megint minket találtak a leghumorosabbnak, és a közönség díj jelöltjeinél is ott voltunk. Aminek nem igazán örültünk, hogy a TurmiXos lányok nem kaptak díjat (mi minimum egy közönséget tippeltünk volna nekik) illetve kicsit csalódottak voltunk, hogy nem kaptunk jelölést a karakteralakítás szekcióban. Igazából ez volt a titkos vágyunk, hogy csoport szinten kapjunk jelölést ebben a kategóriában, de úgy tűnik nem voltunk elég jók hozzá, persze azért nem szomorkodunk hiszen nyertünk is, és ezúttal meglepően bőkezű volt a díjazás, és hogy Yurikot idézzem, „még mindig ti vagytok a legnépszerűbb cosplay csapat” :D Gyakorlatilag ezzel a mondattal zárult a con is, hiszem az eredményhírdetés után már csak egy kis időnk maradt beszélgetni, summázni a cont, majd eljött a búcsú ideje és magunk mögött hagytuk a cont, és vele együtt az utolsó BATáros fellépést is. 

Itt az ideje, hogy eleget tegyek blogírói kötelezettségemnek, bár terjengős élménybeszámoló helyett leginkább a hónap aktuális frisseire koncentrálok. Kezdjük is!

CosPlayBoy - az igazat megvallva sokáig vaciláltam, hogy feltegyem-e a honlapra vagy sem. Eddig csak mintaoldalakat közöltem, most viszont úgy alakult, hogy pár héttel ezelőtt vad szenvedélyemben jelentkeztem a Naruto-kunon meghírdetett Anime-Csillag születikbe, méghozzá a CosPlayBoy bevezető fejezetével. Aki képben van a meghírdetett versennyel, az tudja, hogy minden nevezett mű megtekinthető lesz a nagyközönség számára is, így született meg a döntés is, hogy akkor már a honlapra is felrakom. Szóval aki még nem olvasta, annak jó szórakozást, aki pedig már korábban is beszerezte a 19. AS-t annak ezúton is köszönöm, hiszen mégiscsak papír alapon élvezhető igazán egy mű :D

Nisemono Negai "Fake wish" one shot - avagy kérdezhetnétek, hogy vattafák - erről még csak szó sem volt. Az egyetlen amivel ezt meg tudom magyarázni az a conhiány okozta versenyszellem túltengés XD Youtubeon belefutottam egy Rising Star manga competition névre hallgató igencsak csábító one shot versenybe és hát... nem tudtam neki ellenálni, így került a képbe ez a projekt. Az érdekessége a dolognak, hogy ez a one shot koránt sem olyan gyorsan előkapott ötlet, mint annak tűnhet, ugyanis az alapkoncepciója már a CosPlayBoy előtt megszületett, sokáig vaciláltam, hogy a ezt vagy a CPB-t csináljam meg az ASba. Végül az egyszerűbb, aktuálisabb és könnyedebb CPB nyert, és ez a projekt ment a süllyesztőbe. És akkor most hogy is került megint elő? Rájöttem, hogy van potenciál a sztoriban, ha kicsit átalakítom helyenként, és sokkal könnyebb, gördülékenyebb, mint pl. a tervezett DreamWalker vagy Urban spirit oneshotok. így hát leporoltam a régi vázlatokat, és gőzerővel nekiestem a munkálatoknak. A gőzerővel pedig szó szerint értendő, ugyanis a verseny határideje április 7.!

Igen most jön az a rész, amikor mindenki WTF fejjel nézhet, hogy tekintve szuperlassúságomat úgyse tudom megcsinálni. Őszintén? Én is így vagyok vele, ugyanakkor hajt a lelkesedés és a kíváncsiság, hogy megtudjam tényleg képes vagyok-e megugrani ezt a szintet, vagy csak az agyamra ment az ipari mennyiségű Bakuman XD Szóval a jelenlegi helyzet 31 oldal levázlatolva, 3 már csak digitális utómunkálatokra vár. Tehát vissza van 28 oldal, 23 nap és 14 óra.

Úgy vagyok vele, ha ezt meg tudom csinálni, akkor át tudom értékelni a munkásságomat, el tudom végre hagyni a a lassúságomat, és sokkal dinamikusabb lehetek a további projektek során. Szóval szurkoljatok :D 

Nos, hallgatva Shiro " és a blogba többet is írhatnál" felszólítására ismét elárasztom a blogot mindenfélével. >:D Vagy legalábbis megpróbálok mindent kipréselni ami így reggel 6 előtt eszembe jut.

Az előző blogban ugye végigfuttattam a projektlistát, hogy mik a tervek az elkövetkezendő évekre hónapokra XD Lássuk akkor, hogy most kb. két hónap elteltével hogy is állunk:

CosPlayBoy - az első amit mondani tudok, hogy kegyetlen XD Eddig 7 oldalnyi kéziratot produkált le nekem Wes, sírvafetrengős kategória X,D Külön élvezet, hogy a hosszas leírások helyett a BATár féle msn kódnyelvet használva kapom meg a karakterek lelkivilágát. Hogy egy kis ízelítőt adjak: "Skip Tuzki féle Szenved-ős pózban fetreng a gép előtt" "Hiro kockul, közben chipset zabál ˇˇ fejjel" " UGGH fejjel néz mindenki" "Többiek egyöntetűen: UGH - iamdead"
Nah hát valahogy így áll össze a CPB kézirat XD Még szerencse, hogy amióta van msn ugyanazokat a smiley kifejezéseket használjuk BATár szinten XD

Kicsit akkor a kötetbe is belemerészkedve, 3 szerkezeti részre lesz osztva, Perf, Craft és Staff - ezzel próbáljuk meg kivesézni mindazt a témát, amit a cosplay magába foglalhat. A Perf rész a pilot fejezetben elkezdett performance témát bővíti tovább, a Craft a craftmanshipes próbálkozásokat öleli magába, kimerítve a "prosztó-cp" minden szinonímáját XD A Staff pedig a con szervezésére megy rá, hiszen az tavalyi nyári conon ebbe is belekóstoltunk, és van mit feldolgozni belőle :D 

Magát a rajzolást is így, vagy még jobban felszeletelve oldom meg. Általában először teljesen befejezem a storyboard vagy nemu vázlatokat, és csak és kizárólag utána kezdem meg rajzolni az oldalakat, a CPB esetében viszont taktikát váltok, 10-20 oldal vázlat, majd azokat oldalakba önteni, majd megint vázlat és megint kész oldalak. Reményeim szerint ez gyorsabb munkát eredményez majd, amire szükség is lesz, hiszen közeledik a con, és sajnos januárban semmit nem sikerült produkálni a kissé problematikus itthoni dolgok miatt :S De most a Wes-Sen féle duó beindult, innen már senki se állít meg minket :D 

R.P.G. - CSakúgy mint mindennek az elmúlt hetek az RPGnek is piros lámpát mutattak, de szerencsére kezdünk visszalendülni bele. A CPB készítésének ideje alatt a konkrét oldalaira valószínüleg nem lesz időm, de addig is továbbvisszük a történetet és a sztoriboardokat. És persze tovább promotáljuk youtubeon. Eddig két videó született RPG témában, mindkettő elég jó visszhangot kapott, így most egy monumentálisabb videóval készülünk, egy igazi átütős epic trailerrel *_* Az epic zene és a szöveg már megvan, csak a képi megvalósítása van hátra, és ha sikerül remélhetőleg ütni fog. A trailert egyébként egy hónapon belül fel akarjuk rakni, úgyhogy bármelyik héten felbukkanhat  - és jó hír - lesz belőle egy magyar verzió is belinkelve az oldalra ;)

Urban Spirit - továbbra is jegelve, talán az az év második felében jut erre is kapacitás

Dream Walker - Továbbra is szeretném az idei Morningra nevezni, storyboard szinten már van egy fél fejezet belőle, és remélhetőleg a CPB után teljes erőbedobással ráfeküdhetek erre.

Saigami - Fejlesztési és storyboard fázisban. Megfontoltan, és mindent alaposan megtervezve csinálom (amit úgy is vehettek, hogy lassan >_<) Az első hat oldal levázolva teljesen, jelenleg a Zenoda klán grafikai megújításán dolgozom, különböző környezet-rajzi skiccekkel - amit produkálok egy-két fixet, amit nincs túlfirkálva rakok fel az oldalra is belőlük ;)

No hát eddig így állunk ebben az évben, lehetne jobb is, de a kihagyásoknak köszönhetően most mégjobban pörgök, így remélhetőleg siker pótolni minden elmaradást és sikerül tartani az ütemtervet - illetőleg becsszó, ezentúl sűrűbben frissítek itt is és az oldalon is, 2011 a változatos és gyakran megújuló tartalmak éve lesz :D 

És eljött az ideje egy újabb blogbejegyzésnek, ám ezúttal nem a conokról és cosplayekről fogok elmélkedni vagy ömlengeni, hanem egy konkrét projekt áttekintést adok a jövőbeli tervekről, folyamatokról, hogy mindenki kellőképp tájokzott legyen, akit érdekel a munkásságom.

Elsőre talán kicsit zűrzavaros, és megkérdőjelezhető lehet, így én se tudom hol is kezdjem. Hát induljunk mondjuk a legegszerűbbtől:

Prince - a fiú, aki sosem élt... - sokan kérdezték már, hogy lesz-e folytatása, de a válaszom mindig az, hogy nem. Soha nem is gondolkodtam a folytatásán, számomra a történet úgy kerek-egész ahogy van, függetlenül attól, hogy vannak dolgok amiket mondjuk szerettem volna jobban kifejteni, de szorított az oldalszám kerete. Ez volt az első komoly találkozásom a tényleges publikációval, és a képregénypiaccal, rengeteget tanultam belőle, így mindenképp boldog vagyok, hogy belevágtam ebbe a sztoriba (még ha bukta is lett végül) de ezzel le is tudtam, Prince mindössze ennyi, nem volt és nem is lesz több.

CosPlayBoy - one shot elődjével ellenben ez a projekt már igencsak pozitív visszajelzésnek örvendett, így mindenképp folytatásra hivatott, már csak azért is, mert gyakorlatilag ez a legegyszerűbb projektem. Hogy miért? Nem csak az SD grafikák túlnyomó többsége miatt, hanem azért is, mert a történetet voltaképp nem is kell írni, hiszen már adott, nekem csak kicsit ki kell színeznem a valóság eseményeit, amikor papírra vetem és már kész is a manga. Egyszerűen imádom, bár szó se róla az oldalak tervezése nagyon nehéz folyamat, általában a harmadik képkocka után már fetrengek és a könnyeimmel küszködök XD 
Na de hogy valami konkrétat is írjak, ne csak CPB ömlengést: a BATárból (talán már) ismert unokatesómmal Wessel nekizuhantunk a kötetnek. A sztorit ketten raktuk/rakjuk össze, majd én megrajzolom az oldalakat, a kiadást pedig ismét közösen oldjuk meg, én intézem a technikai részét (nyomdai előkészítés) Wes pedig a nyomdaköltségeket biztosítja a projekthez. Amennyiben minden terv szerint halad a tavaszi conra már kész lesz a CosPlayBoy kötet, ami jelenleg kb 100 oldalnyi terjedelemre van betervezve. További részleteket a munkafolyamat előrehaladtával közlünk majd, és a megjelenés előtt minden konrkétumot közzé teszünk (ár, terjedelem, elérhetőség stb.)
Tavaszig (avagy az elkészüléséig) a CosPlayBoy lesz az elsőszámú projekt - reményeim szerint nem fogja minden időmet elvinni, hiszen a története Wes és a BATár jóvoltából konyhakész állapotban érkezik hozzám, az oldalak kivitelezése pedig viszonylag egyszerűbb, mint a többi mangám esetében, hiszen itt rengeteg chibi és super deformed figura adja meg a mű humoros hangulatát.

Urban Spirit - one shot projekt - erről már olvashattatok egy korábbi bejegyzésemben, de azért újra megemlítem, hátha nem emlékszik mindenki: a Shonen Jump Treasure new artist prize pályázatra szánom, ami egy havidíj, így egyenlőre nincs konkrét határidő, hogy mikorra is fejezzem be. Valószínüleg még várok vele egy kicsit, ahhoz, hogy olyan színvonalú legyen mint szeretném, még fejlődésre van szükségem.

Kis betekintés a történetébe - alapvetően leginkább egy életstílusú sport mangának titulálnám, ám nem egy szokványos sportot vettem górcső alá, hanem az extrém sportok (számomra) csúcsát a parkourt, vagy szabadfutást. Aki nem tudja mi az, írja be youtubera, ez az a kategória amit látni kell ;) A manga elsősorban a vandalizmusnak tartott sport erkölcsi hátterét, a szabadságot, és két parkour banda hatalmi harcát mutatja be - vérbeli shounen, dübörgő dinamikával, és idealista fiatalokkal. Ha sikerül megvalósítani a legintenzívebb mangám lesz.  

Dream Walker - one shot projekt - ez volt az a manga, amit eredetileg a SJ Treasurera szántam, de ahhoz túl mély és komplex volt, ezért félretoltam, mondván jó lesz későbbi alkalmakra. Úgy néz ki ez az alkalom most megérkezett, egy újabb japán pályázat személyében. Necrokid jóvoltából megismerkedtem a M.I.C.C. azaz Morning International Comic Competition-nal, amit a Kodansha kiadó szervez kifejezetten külföldi mangarajzolóknak. Pozitívuma, hogy közel sem olyan szigorúak a megkötések, mint a Jumposnál, és kifejezetten a mélyebb (seinen) sztorikat várják. Negatívuma, hogy van határideje, ugyanis ez egy éves díj - tehát amennyiben nevezni akarok 2011. Július 31-ig el kell készítenem és feladnom a mangát. Szerencsére ennek a megírásában is segítségemre lesz Wes, így a munka egyik nehéz része lekerül a vállamról, és nagyobb hangsúlyt fektethetek a minőségi grafikára. Én mindenképp szeretném magam kipróbálni ezen a pályázaton, így vélhetőleg már a CPB mellett elkezdjük a tervezését, és amint annak az oldalaival végeztem ezt fogom előtérbe helyezni, hogy biztosan kész legyek vele a pályázatig. Szerencsére a CosPlayBoy után még lesz elég időm júliusig (március vége/április eleje felé tervezzük a befejezését) szóval teljesen megvalósítható célnak tartom kellő kitartással és elszántsággal.

R.P.G. - Real Playing Game - nah ez az, amiről még nem hallhattatok. Egy kollaborációs projekt, amit a párommal kezdtünk el, elsősorban külföldre orientálódás céljából - konkrétan kifejezve youtube tábor körítésére. Persze ez így elég zagyvának és értelmetlennek tűnhet, de aki már hallott pl. a RonaProjectről, az tudja, hogy mekkora siker rejtőzhet egy youtube mangában. Nyílván nem csak sikerhajhászás végett mentem bele ebbe a projektbe, hiszen van elég saját munkám amire koncentrálnom kell, de ugyanakkor nem tudtam ellent mondani a lehetőségeknek, amiket ez a projekt kínál: fejlődést, stílusfejlesztést és elsősorban háttérbiztosítást külföldről. Most lehet kicsinyesnek tartani, de egy YT mangával el lehet érni olyanokat, amiket itthon csak nehezen, ez persze elsősorban a hazai helyzeteknek köszönhető, odakint viszont könnyen megtehetik azt az emberek, hogy támogatnak egy általuk kedvelt projektet - és ezzel nem leszólni kívánom a hazai fanokat, csupán a személyes tapasztalataimra építek - én se tudom megtenni, hogy megveszek minden magyar rajzoló által készített terméket, holott szertném támogatni a magyar alkotókat. Egy szó mint száz, szeretném kipróbálni, hogy meddig mehetünk el ezzel.

Mint már említettem egy kollaborációról van szó, tehát minden munka feleződik - a párom készíti el a történetet, a karakterdizájnokat, és az oldalvázlatokat, én megrajzolom az oldalt, az "aszisztensi munkákon" (mint a tónusozás, hátterek, színezés) közösen dolgozunk, így számomra ez egy laza, és könnyed folyamat, és további pozitívuma, hogy nincs időhöz kötve, így nem hátráltat a többi munkámban sem.
És persze függetlenül attól, hogy külföldi a célközönség ez a mű is meg fog jelenni a honlapon, így ti sem maradtok ki semmiből ;)
 

Saigami - azt hiszem ez az a pont ami a leginkább érdekelhet titeket, hiszen mégiscsak ez a fő munkásságom, melyen évek óta dolgozom. Talán pont ezek az évek kellettek ahhoz, hogy meghozzam a döntést, hogy egy fejezet után azt mondjam - állj. Hiába van meg a folytatás, szinte egészen a történet végéig, mégse fogom most továbbrajzolni. Ez miatt lehet nem szeretni, eltávolodni, de úgy érzem ez a legjobb döntés - szükségem van nekem, és a történetnek is egy újrakezdésre. Amikor annó 5-6 éve belevágtam csak magamat kívántam lekötni, nem terveztem publikumnak, sem publikációra. Azonban az évek során egyre jobban nőtt bennem ez az igény, hiszen ha én élvezem, miért ne élvezné más is, így jutottam el oda, ahol most vagyunk. Ez szép és jó visszagondolni az évekre, de akárhányszor csak végignézem a régebbi fejezeteket bizony csak a csalódottság fog el, és sajnos nem csak a rajzok miatt. A mai gondolkodásommal, és érettebb fejemmel már úgy érzem, hogy a történet több sebből vérzik, és közel sem olyan jó, mint azt annó hittem.
Nem fogok kertelni, ami leginkább megerősített ebben a döntésben: az elmúlt hetekben végignéztük a párommal az Avatar - Aang legendája c. sorozatot - még csak a közepe felé járhattunk, amikor a párom halkan megkérdezte "Te ezek után van értelme folytatnod a Saigamit? Tiszta plágiumnak fogják nézni, akik nem ismerik" Mire én "Nekem mondod, ne tudd meg mennyire noobnak érzem magam" és tényleg, még most is. Persze most mondhatnám azt, hogy most láttam először, és fogalmam se volt róla, hogy van ilyen történet, holott persze teljesen kézenfekvő, hiszen az elementárok elég népszerű és hálás téma. Meg persze most lehet azzal jönni, hogy nekem mások a karaktereim, nem ilyen a népek elrendezése és a többi és a többi - nem is attól érzem magam noobnak - az egyetlen amit biztosnak érzek a történetben azok a karaktereim, rajtuk támaszkodik a történet, csak ők lendítik előre. De én többet akartam ennél. Nem csak néhány karaktert, hanem egy egész világot, ami magával ragadja az olvasót, ahogy annak idején engem is a fantáziám. És ezt bizony nem sikerült megteremtenem.

Ezért most nem a folytatásnak és nem az eredetileg tervezett újrarajzolásnak állok neki, hanem újból felépítem a történetet, és a világot, hogy olyan legyen, amilyennek mindig is szerettem volna. És mielőtt még bárki megijed nem fogom kiforgatni az egészet, és nem fogok avatar-utánzat dolgokat teretemteni, egyszerűen csak meg akarom találni azt a világot, ami ténylegesen az enyém, és függetlenül attól, hogy egy már elhasznált témához nyúl meg tud újulni, tud újdonságot és egyediséget mutatni, és nem egy klisékből festett vászon lesz a karakterek mögött.
Persze ehhez időre lesz szükségem. hiszen sok eddigi elképzelésemet kell lerombolnom, és újraépítenem, de úgy hiszem megéri majd. Kicsit sablonos lehet, de erre a helyzetre egy idézet jut eszembe, amit még általánosban egy nagyon kedves barátom írt nekem: "Ha majd romba dőlnek legszebb álmaid, reményed el ne hagyjanak, mert a romok közt a legszebb virágok nyílnak"
Szó se róla nem hagytak el az álmaim, de ahhoz, hogy továbbra is őszinte szenvedéllyel kövessem őket, nekem kell lerombolnom az eddigi munkám. Remélem megtudjátok ezt érteni, és ti is jobbnak találjátok majd az új Saigamit :)
 

Több napja gondolkozom azon, hogy miként is tudnám a legjobban jellemezni az elmúlt cont, és kisebb nagyobb átgondolás után arra jutottam, hogy a legjobb jellemző a libabőr és a borzongás - de szerencsére nem csak az október eleji cidris idő miatt.

Na de ne rohanjunk előre rögtön az összeguésig inkább kezdem az elején a történetet:

Péntek reggel - "Már több mint 40 órája fent vagyok és még mindig nincs minden kész" életérzés és robotolás az utolsó mozzanatokkal - egy kis ragasztó ide, egy kis dekorgumi oda, még ezt is megkéne varrni, oda pár öltés, ez nincs meg, az nincs meg, be se fogunk férni és különben is már indulni kéne. Egyszóval a szokásos conra indulás előtti káosz XD IGazából már délelőtt el akartunk indulni, hogy az eddigiektől eltérően most még világosban érjünk föl a nagy pestfaluba és legyen időnk próbálni. Haha mi kis naívak. Délután háromkor a frissen lakkozott fegyók még úgy ragadtak mint a cukormáz a sivatagban. Epic Fail XD De végülis rájöttünk, hogy ha az áhított száradásra vágyunk a holnap esti koncertre se érünk oda, így ipari mennyiségű neilon és alufólia elő, szuperborítás a fegyókra mindent be a kocsiba, és végre indulás. A változatosság kedvéért egy vödörrel és egy parókával az ölembe ültem végig az utat, aminek a végére érve természetesen besötétedett. Najó igazából már félúton lehetett látni a csillagokat XD

Felérve a PAT1es bázisra, ahol most 8an vertünk tanyát az eddigiektől eltérően folytatódott a totális káosz. Pakkok és fegyók mindenfele, az egyik hisztizik a mekiért, a másik már ki se látszik a sangriás üvegből, a harmadik megint másért nyomul - agyrém. És akkor jött az est fénypontja: áramszünet XD Én mondom nincs viccesebb mint ahogy egy csapat kicsi BATáros ül O_o fejekkel a sötétben egy psp fényénél. Még jó, hogy próbálni és parókát stylolni akartunk... Franc tudja mennyi idő telt el így de végül visszakaptuk a világosságot, csak épp a net

meg a kábel nem tért vissza, viszont este 11kor jött az örömhír, hogy mégis megjött a hetekkel ezelőtt rendelt punky paróka Sorához. Yay!

Szombat - aludtam 4 órát yessss, ez azért a fent töltött 50valahány után megváltás volt komolyan. Természetesen azonban a reggel ismét nyögvenyelősen indult (parókavágás, sorrbanállás a fürdő előtt, rosszullét és idegbaj) és esélyünk se volt időben odajutni, de már megszoktam. Szerencsére jól döntöttem, amikor is ismét a vampire knightos cosplay mellett döntöttem, voltaképp alig fáztam. A conra érve beestünk a craft versenyre - a legmeglepőbb az volt, hogy a 3ik sorból néztük, pedig nem voltak kevesen. Mák 8D A mezőnyt olyan szokásosnak éreztem, voltak nagyon jók, akik már a színpadra lépéskor abszolút díjbiztosak voltak, voltak átlagosak, és ismét csak akadtak olyanok akik kevésbé craftra valók voltak. Viszont a csoportokat én most gyengének éreztem. Persze lehet csak azért mert eddig mindig volt egy két überjó csapat durva kosztümökkel és brutál fegyókkal, vagy azért mert a kupára készülve mi is ezt a színvonalat hoztuk, de akkor is olyan érzéssel jöttünk ki a csopisról, hogy a másnapi cuccainkal simán megálltuk volna a helyünket ezek a csapatok közt. Ez kicsit csalódás volt, viszont nagy respekt a pokémon csapatnak, imádtam őket :D
A szombati conozást ez után hamar berekesztettük, mert egyrészt próbálni kellett, másrészt kezdtem egyre jobban kifeküdni, mert persze voltam olyan jó arc, hogy con előtt egy nappal benyaltam valami vacak rókafogó vírust -__- Viszont pirospont mert csak kétszer lettem rosszul craft alatt XD 

Szóval vissza a szállásra, tápolás, próbálás (egy nappaliban XD) fetrengés, B terv kidolgozás perfbakik esetére majd mindenki bezombult. Tike, Cero és én azonban nem, hanem bevágódtunk a kocsiba és irány vissua conra, nincs az az isten, hogy kihagyjuk a Kokia koncertet. Nem mondhatnám, hogy fan vagyok (nem vagyok muzikálisan az a rajongó típus, én hallgatni szeretem a dolgokat nem rajongani érte) de nagyon szeretem hallgatni a számait, és ez ilyen egyszer az életben alkalomnak mutatkozott, szóval úgy voltam vele, hogy ha félhullán is de én ott akarok lenni. A conra érve a nagyterem le volt még zárva, de így is kisebb tömeg gyűlt össze. Mi kimentünk a K előtti lépcsőre, Tike amúgy is bagózni akart, szóval szépen megálltunk a kuka mellett, ott úgy se vagyunk útba senkinek. Aha, kb. 3szor rántottak vissza, hogy megmentsenek a bokorban landulástól. Hát fákk én talán díszből állok a bejárat előtti lépcsőn? Komolyan kezdtem egyre antiszociálisabbá válni, ahogy sűrűsödött a tömeg a körülöttünk és úgy lökdöstek ide oda, mintha muszáj lenne pedig még vagy negyed óra vissza volt nyitásig. Felötlött bennem a 'Pecsa-érzet" és egyáltalán nem kellemes nosztalgiaként. A hab a tortán az volt amikor kinyíltak az ajtón és a zombult tömeg csordaként indult meg. Nem tudtam mást mint kapaszkodni Tikébe és imádkozni, hogy a mögöttem jövők ne nyomjanak agyon. Komolyan nem értem ezeket az állatias ösztönöket. Nekem mindegy volt, hogy az előrébb lévő székeken vagy a terem hátuljában ülök, úgy voltam vele, ha kell az ajtóban is leülök a tömeg mögött csak had halljam, nem a látványért, hanem az élményért jöttem. De úgy tűnik ezzel egyedül voltam.

Az ember áradat valahová a terem közepére sodort, ahol meglepő módon a szélen maradt két egymás mögötti üres szék, így ha már odakeveredtünk leültünk. Igazából még tökéletesen rá is láttam a színpadra, bár ez a koncert során inkább átok volt mint áldás. Ezúton is szívéjes fákkolásom a fénytechnikusnak aki szivárványreflektoráradattal trancsírozta a látóidegeinket. Ez volt az első alkalom, hogy visszasírtam a pecsát, ott a technikus legalább csak két színnel dolgozott: pirossal és sötéttel. Na de zsörtölődés ide vagy oda, megjött Kokia, és kezdetét vette a koncert. Nekem ugyan bot fülem van, és a szöveget se értettem, de olyan hatással volt rám ez a zene, amilyet a gép előtt ülve el se tudtam képzelni. Sose gondoltam volna, hogy képes vagyok

egy órán keresztül masszívan libabőrzeni és borzongani attól amit hallok. Egyszerűen fantasztikus volt. Életem egyik legnagyobb hibája lett volna, ha ezt kihagyom. És még mindig nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen kis törékeny nőből honnan jön ez a gigászi hang, félelmetes.
De egyszer minden csoda véget ér, így lett a koncerttel is. Utána még egy kicsit élveztük az éjszakai expót, beszélgettünk ismerősökkel majd vissza a szállásra, ahol természetesen nem a megérdemelt pihenés várt, hanem éjjel kettőig paróka dizájnolás XD 

Vasárnap reggel: Esze-veszett semmit tevés én már reggel hétkor rohangálok mint a mérgezett egér, mert még ez meg az is vissza van, mindenki más fetreng, vagy zombultan pizsiben ül a reggeli felett. Komolyan nem tudom, hogy miért gondolom mindig azt, hogy ha korán felkelek akkor mindenki időben elkészül T_T De végülis 11 körül mindenki teljesen jelmezbe került , és sikerült mindent bepréselni a kocsiba is, hogy átzötykölődjünk az expóhoz. A parkolóban tartottunk még egy gyors kellékes próbát (mert hogy ilyenünk ugye nem volt de a felpakoláshoz kellett) a többit pedig elméletben rendeztük le. Igazából kicsit para volt belegondolni, hogy már megint nem volt egy 100%os próbánk se XD

A színpad mögött tanyáztunk a verseny előtt, majd jött a hirtelen rohangálás a sorrend miatt. Félreértések elkerülése végett: nem bunda volt, hogy előre kerültünk. Köztudott, hogy mi a Kupára jelentkeztünk, amint megnyitották a jelentkezést, perfre nem is akartunk menni(nem is lehetett volna). Sajnos jelentkezés hiánya miatt azonban a kupa nem indult így választanunk kellett, hogy most akkor crafton vagy perfen indulunk, mi pedig a perfre szavaztunk, így kerültünk a lista végére, holott ugyebár mindig elsők közt jelentkezünk ahogy most is. Ez a cp szervezőknek is feltűnt, így felajánlották,  hogy ha lesz olyan csapat aki előre enged minket, akkor előre mehetünk. Ezúton is nagy köszönet a Reklámzabálók csapatnak, hogy helyet szorítottak nekünk, örök hála :D

ígyhát ugye második produkcióként léptünk a színpadra, ami nagyon meglepett, hogy már a felkonferálásnál üdvrivalgást kaptunk, pedig csak annyit hallott a közönség, hogy BATár (még csak kép se volt kivetítve, hogy a karaktereknek szóljon az sikoly) már itt beleborzongtam, hogy te jó ég, már tudják kik vagyunk, és már csak annak a ténynek örülnek, hogy mindjárt mi jövünk. Mondanom se kell pumpált bennem az adrenalin, de már nem izgultam, hanem rettenetesen boldog voltam. A színpadon pedig aztán végképp elárasztott a rózsaszín köd, szinte végig szólt a taps és a sikoly. A perf olyan simán ment mint eddig még soha, egyszerűen élveztük amit csináltunk, és talán ez lett az eddigi legjobb perfünk. Nem számított, hogy bakiztunk, és összetörtük magunkat, ez mámor volt. A végén pedig a közönséggel együtt nevettünk a saját fotóinkon, hogy aztán újra felrobbanjunk XD Természetesen a végén megint nem sikerült a meghajlás, én nem is tudom minek erőltettni XD 

Amikor lementünk boldog lihegés és jelmezcsekkolás következett - szerencsére a cuccok nem nagyon sérültek, viszont mi alig tudtunk mozogni, és kék zöld foltok mindenhol. Gyors kimentünk fotózásra, és az extrahideg végett nem is maradtunk sokáig pózolni, inkább usgyi vissza a többi perfre. Leültünk legelőre a földre, ahonnan tökéletesen láttunk mindent, leszámítva a kicsit belógó fénytechnikaállványt XD
A perf mezőnyről: nekem nagy pozitívum volt ez a verseny a tavaszihoz képest. Változatos volt a mezőny, csak egy caramelldansent láttam, és az elcsépelt poénok helyett inkább az újszerűségre került a hangsúly. Nem éreztem azt, hogy tucatvackokat nézek. Nagyon bejött, hogy új szempontok felől közelítik meg a perfet, és nem mindenki a random táncira/pompomra vagy poénkodásra megy rá. Persze voltak olyanok is amiket nem élveztünk annyira, de összességében jó volt a mostani felhozatal. A verseny számomra igazi csúcspontja azonban a 17. csapat után következett. Yuriko kiállt konferálni, majd viccesen beközölte, hogy most majdnem újra felkonferálta a BATárt (mert ugye eredetileg 18. helyen álltunk) erre az egy mondatára, a közönség egy emberként kezdett el újjongani, és egyszerre csak elkezdtek kórusba kiabálni, hogy vissza-vissza! Ilyet még nem éltünk meg, csak álltunk/ültönk megszeppenve a terem szélén, és sírhatnékra álló fejjel néztünk egymásra, hogy te jó ég ez nekünk szól. Ilyen libabőr és borzongás még a koncerten se futott végig rajtam, komolyan sírni tudtam volna meghatottságomban, és úgy voltam vele, hogy igen, megérte szenvedni a jelmezekkel, megérte összetörni magunkat a színpadon, hiszen ez a teremnyi ember, most csak nekünk örül, és újra látnának. Ez azt hiszem életem egyik legszebb élménye marad.
Ezután mámorittasan lődörögtünk az expo területén, fotózkodtunk, beszélgettünk, egyszer még az árusokon is végigmentem, igaz csak lopva mertem rápillantani a portékájukra, mondván minek fájdítsam a szívem, amikor molylepkék rágják a tárcám. Innen már tényleg örömconozás volt :D

Nagy negatívum viszont, hogy egyesek úgy érzik, a perf verseny arról szól, hogy legyőzzenek minket, és még rágalmakat is terjesztenek. Nem bundázunk, nem lopunk ötleteket, nem szavazunk magunkra, és végképp nem azért járunk perfezni, hogy eldőljön ki a jobb mi vagy az XY csapat. Az egyetlen mércénk, hogy mi és a közönség élvezzük, és, hogy megüssük vagy übereljük a korábbi előadásaink színvonalát. Az, hogy valaki minket tekint ennek a mércének megtisztelő, hiszen elismeri, hogy jók vagyunk, de könyörgöm, ez nem egy vérremenő rivalizálás, és aki ennek az ellenkezőjét tartja hát az elég egyoldalú. Ez egy rohadt szar helyzet, amire nem tudom mit kéne reagállni. Mondhatnám, hogy ha nem tetszik akkor csinálj jobbat, de nem vagyok ennyire primitív. Egyszerűen vannak emberek akiknek mindig savanyú a szőlő, de nem hinném, hogy erről mi tehetnénk. CSak sajnálni tudom az ilyen hozzáállású embereket. Én elhiszem, hogy ez egy verseny, és a versenyeken mindenki nyerni akar, hazudnék ha azt mondanám, hogy minket nem érdekel ez a része, de azt kell mondanom, hogy ennyi perfel a hátunk mögött nem a papírosítás számít, hanem hogy elégedettek legyünk önmagunkkal, megüssük a magunknak kitűzött mércét, és hogy a közönség élvezze. Nekünk ez már rég nem arról szól, hogy ki veszít vagy nyer. Mi se voltunk mindig a toppon, voltak gyenge előadásaink is, mégse kezdtük el a másik arcába sújkolni, mert tisztában voltunk vele mi magunk is, hogy ez most nem volt olyan jó. De nem áltunk le duzzogni mint a kisgyerekek, és pletykákat terjeszteni mert úgy könnyebb elviselni, hanem abban a minutumban nekiálltunk a következőnek amivel legyőztük a saját mumusunk és jobban csináltuk. Ennyi. De aki mindig a másikhoz viszonyít és közben még csak a saját lelkében se rakott rendet az soha nem fogja úgy látni ezeket a dolgokat ahogy mi, szóval lehet, hogy hiába tépem a szám, de ezt ki kellett adnom magamból, mert nem szeretem az ilyen elfajzásokat. Ennek a boldogságról és a szórakozásról kell szólnia nem az eszeveszett acsarkodásról és rivalizálásról. Élvezzétek a cosplayt, és ha kitűzöl egy célt az ne a másik begyalázása legyen, hanem egy szint amit el akarsz érni. Tapsban és örömben mérjük a győzelmet ne legyőzött "ellenfelekben" mert ez nem harc vagy háború. Ennyi - lelövöm magam.

Összegezve a rant után: függetlenül a rontó körülményektől, mint a hideg vagy a betegség, nagyon élveztem a cont, egy újabb élmény volt, semmit nem bántam meg. Zidane volt az eddig kedvenc cpm, és nagyon örültem, hogy voltak akik felismertek és a nevén szólítottak :D Örültem a perf mezőnynek, annak, hogy ismét tudtunk barátkozni, sokat beszélgetni azokkal akikkel korábban nem annyit, hogy a közönség tudta kik vagyunk, és örültek nekünk, hogy voltak olyan perfesek akik őszintén örültek nekünk, és mi is nekik. Nem vagyok egy érzelgős típus de ezen a conon annyi szép emléket szereztem, hogy ha belegondolok tényleg könnybe lábad a szemem, és lúdbőrzik a hátam. Ez volt a 10. conom és egyben az egyik legjobb is. :D
 

Ps. bocs, hogy ilyen hosszú aki elolvassa kap egy sütit XD 

Igeen ezt is túléltem XD Mindent összevetve ez volt kb. a kilencedik conom, de az első olyan, amin szervezőként vettem részt, méghozzá a con egyik legkényesebb részéért, a cosplayversenyért felelve. De mielőtt bármit is tovább írnék lássunk inkább egy kis élménybeszámolót, avagy mi mindent csináltam a con alatt:

Már pénteken is a helyszínen voltunk, előkészítettük a versenyhez szükséges fileokat, de az igazi megmérettetés szombat reggel kezdődött. Külön poén volt, hogy csütörtök-péntek-szombat összesen aludtam 6-7 órát, így kissé megnehezítettem a saját dolgomat, de amíg van a világban koffein engem senki se állít meg XD
Szombaton fél hatkor kelés, koffeinbevitel, jelmezek felhúzása, a helyi BATártagok összevadászása és irány Pécs. Nagyjából sikerült is a megbeszélt 7órási gyülekezésre odaérni, bár itt még nem sok izgi volt, addig is körbevittem a csapatot a cosplay miatt fontos helyekre, majd kitudja mennyi idő elteltével megkaptuk a kis szervezői kártyákat is, és lassan a conozók is elkezdtek szálingózni. 9 óra után kicsivel kaptuk az utasítást Venom parancsnoktól, hogy most azonnal szedjük össze a kint álló cp versenyzőket mert csúszni fogunk. Erre 8 kicsi BATáros kivetődött a tömegbe és hangosan cosplayversenyzőkért kiáltott, mire az össznépi reakció csupán annyi volt, hogy O_o wtf? Végülis egy pár versenyzőt sikerült összeszedni, én még egy egész csoportot is találtam XD majd áttereltük őket az öltözőkhöz, és elkezdtünk rákészülni a zsűrizásre illetve a hiányzó versenyzők előkerítésére. Külön poén volt, hogy a MATos kocsi nem érkezett meg a szavazólapokkal és a programfüzetekkel, így minden versenyzőt külön el kellett kísérni az öltöző és a zsűriszoba között, hogy ne tévedjenek el >_<

Aztán végülis kecses 20 perces csúszással megkezdtük a zsűrizést is. Érdekes volt, hiszen eddig mindig csak a versenyzői oldalát ismertem a dolognak, így jó poén volt kicsit bepillantást nyerni a dolgokba, mondhatni megvilágosodtam, hiszen eddig csak tippjeink voltak, hogy hogy is megy az ilyesmi. Mire végeztünk az utolsó craftossal már rohanhattam is át a színpadra, ugyanis rögtön fel kellett konferálni a craft versenyt. Próbáltuk kicsit húzni az időt és fellelkesíteni a közönséget, de amikor elhangzott a 'és most egy nagy sikolyt a cosplayversenyzőknek' mondat ismét csak a O_o wtf visszajelzést kaptuk. X_D Viszont tök jó volt a versenyzőket a színpad sarkából a zsűri asztalnál ülve végignézni, még ha csak Licorne, Cero meg én képviseltük is az amúgy 5 fős zsűrit XD 

Miután lement a craft boldogan suhantunk ki a szabadtéri fotózásra, mondván most szusszanhatunk egyet a perfig. Szerencsére a fotózás gördülékenyen ment, és nekünk is volt alkalmunk lazulni, és beszélgetni olyanokkal, akikkel csak nehezen lehet versenyközben. Ezzel a megkönnyebbült tudattal indultunk vissza az épületbe, amikor szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy senki nem kapott a látogatók közül szavazólapot, így elég kérdésessé váltak a közönségszavazós díjak. Ezt ugye a lelkes szervező nem hagyhatja annyiban, így az egész BATár szavazólapokat ragadott és többször körbefutva a con területét gondoskodtunk arról, hogy az emberkék szavazzanak is, igaz a kiosztott kb. 5-600-as mennyiségnek kb. harmada jött vissza de ez is egy elég szép mennyiség volt egy ilyen kis létszámú rendezvényhez.

A szórólapozást befejezve a holtpont elől menekülve bevánszorogtunk a sushishoz, hogy most jól kihasználjuk az ételjegyünket, amit a szervezők kaptak, de iszonyat megszívtuk, mert beközölték, hogy már annyi ételjegyes kért drága sushikat, hogy túllépték a megbeszélt anyagi keretet, és többet nem adnak ki.... mondanom se kell, hogy egy világ dőlt össze bennünk XD kb. egy hete a sushi miatt csorgattuk a nyálunkat, mert csóró csapat lévén csak az ingyen kajában bízhattunk xD így végülis átvánszorogtunk a Meido standhoz, ahol szerencsére készséggel elfogadták az italjegyünket, és egy nagy pohár iszonyat fincsi hűtött teát kaptunk cserébe. És szerencsére még a vészhelyzetre tartogatott szenyők is előkerültek, így megmenekültünk az éhhaláltól. Ám nem volt időnk kiélvezni a tea-szenyó és pocky nyújtotta élvezeteket, ugyanis berobogott Keptün Cero, és beközölte, hogy a korábban megbeszéltektől eltérően a kőkemény 3 előadásos performance verseny után mégse vetítés lesz, hanem nekünk kéne kitölteni a több, mint másfél órás űrt. Ez volt az a rész, amikor mi néztünk O_o wtf? fejekkel.

Villámgyorsan felpörögtünk, és több alternatívával álltunk elő, a stand upolástól kezdve a tömegkvízig. Végülis mérlegelve a lehetőségeinket a helybennevezős performance, illetve régebbi cosplay perfek vetítése mellett döntöttünk, és abban az esetben ha ez nem elég, letámadtuk Yurikot és Licornet, hogy legyenek interjúalanyok.
Így a perfverseny előtt meghírdettük a rögtönzött cosplayt, és a rendes perf kezdetét kicsit kitoltuk AMV-kkel, hogy legyen időnk összeírni és zenét találni a stand uposoknak. Végülis elég szép számmal lettek nevezőink, összesen 8 csapat, ami egy 15-20 perc alatt meghírdetett és megszervezett versenyhez talán nem is olyan rossz arány. Főleg, hogy a verseny rögtönzött jellege ellenére nagyon jó előadások is voltak :D

Miután lement a verseny elkezdtük a cps videók vetítését, ami vicces volt mert a hozott mennyiségből csak azt játszhattuk le ami saját, így a teremben maradt kis közönséget egy közel 20 perces BATár maraton várta XD Nem nagyon figyeltem a reakciójukat de szvsz mi jobban élveztük a színpad mellett újra lejátszva a régi perfiket XD 
De sajnos Cero és én nem várhattuk meg a végét mert rohanhattunk is vissza a szervezőibe, hogy lefixáljuk a nyerteseket. Szerencsére Venom és Licorne vezérlésének köszönhetően ez viszonylag könnyen és gyorsan ment, és mire befejeztük a craftos díjak kiosztását meg is érkeztek a szavazólapok, így először kiválogattuk őket a rajzosok szavazatai közül majd jött a maraton strigulázás és meg is lettek a közönség kedvencek.

Ezután ismét egy kis pihi jött volna, ám ismét jött a riadó, hogy a divatbemutatóra nincs meg a divatcsapat és most azonnal kéne valami félórásat produkálni a színpadon. OMG. így lóhalálában lerohantuk Licornet és Yurikót, hogy mégis megtartjuk az interjút, Yuriko segítségével gyors lekörmöltünk pár kérdést, és megindultunk a színpad felé, mire mit látunk megy a divatbemutató a színpadon *facepalm* kiderült, hogy a csapat végig a helyszínen volt csak senki nem nézett be az öltözőbe ahol tartózkodtak -_- így végülis másodszor fújtuk le az interjút, és kezdtük magunkat egyre hülyébben érezni, hogy így rángatjuk Yurikot meg Licornet >_< De végülis egy Yurikóval folytatott beszélgetés során sikerült oldani a stresszt, és a bíztatására még a cosplay kupa iránt is teljesen belelkesültünk :D

Ezek után már csak annyi dolgunk volt, hogy összeállítsuk az ajándékcsomikat és kiosszuk őket az eredményhírdetésen, és ezzel voltaképp vége is lett a connak. Szerencsére az eredményhírdetés után még nem ment el az összes árus, így a nap folyamán először alkalmam volt végignézni a megmaradt kínálatot, és végülis rögtön betámadtam két Dissidia figurát *___*
Ezután még jöttek a köszönőbeszédek és a fagyilapátolás, majd egy kis pakolás, és ténylegesen vége lett a pécsi connak. Meg ücsörögtünk kicsit a parkolóban, és bár lejártuk a lábunkat, elvesztettük pár idegszálunkat, belesültünk a jelmezekbe, összességében jó móka volt ez, még így a stresszesebb oldalról is :)
 

Gondoltam épp ideje, hogy egy kis életjelet adjak magamról, mert nyílván sokaknak feltűnt, hogy nem vagyok valami aktív... Persze ebben nyílván az is közrejátszik, hogy ilyen melegben lajhár üzemmódba kapcsolok, és marhára nincs kedvem még csak megmozdulni se, de ez csak egy töredéke a mindennapoknak XD Szóval inkább jön egy konkrét összegzés:

- levizsgáztam ugye a suliból, ami tök jó, mert ég veled egyetem, de abból a szempontból már macerásabb, hogy most a munkakeresés miatt rohangálok, és stresszelek. Jelenleg például egy aktív szintfelhozó németmaratont nyüstölök annak reményében, hogy sikerül a 29-ei állásinterjúmon megfelelni és bekerülni a "buw" fedőnevű multicéghez.

- mangázás: lassan ugyan de ezt is csinálom, csak ami azt illeti kicsit tömörebben mint eddig. Folyamatosan készülnek a Saigami 15. fejezetének az oldalai, ez mellett vázlatolom már a CosPlayBoy folytatását is, valamint nekiestem a Jump pályázatra szánt one shotnak is, ami az egyszerűség kedvéért egy teljesen más sztori lesz, mint amit eredetileg erre a célra szántam XD Tehát most a DreamWalker helyet... dobpergés... az Urban Spirit c. one shotnak estem neki, amiről hamarosan feldobok majd egy összegzést a honlapra, és nyomon követhetitek az alakulását is ;)

- cosplay, conok, BATár: eeegen jelenleg a mangázás mellett ez a szektor foglalja el az életem legnagyobb részét. Aktívan készülődik a nyári con, amire már megindult a jelentkezés, így végre van valami munkánk is vele XD És persze közeleg már az őszi con is, illetve conok, de PeCsa ide vagy oda, mi csak a MondoConra megyünk. Erről a két conos dologról is szép monológot lehetne írni de röviden a döntésünket szummázzuk annyival, hogy oda megyünk ahol a cp.hu szervezi a versenyt, és ahol még nem csalódtunk a cp-verseny kivitelezésében. (ergo haljon éhen a pecsa fénytechnikusa XD)
Szóval MondoCon és azon belül duplázunk cosplayileg, függetlenül attól, hogy a tavaly nyári con után megesküdtünk arra, hogy soha többet nem fogunk egyszerre craftozni és perfelni. Hát hopáá XD Kis ízelítő a cp iránt érdeklődőknek, szombaton csoportos Dissidia craft, vasárnap pedig a BATár átáll a rosszoldalra, csak még nincs címe a perfnek XD A vicc az, hogy végülis mindkét napon fiú karakterek bőrébe bújok. A crafthoz mondjuk én döntöttem a crossplay mellett, imádom a karaktert akinek öltözni fogok, így nem zavar az se, hogy fiú vagy lány *____* Jah és a Final Fantasy IX főszereplőjéről, Zidane-ról van szó XD

Ami meg a vasárnapi perfet illeti... hátőő az aznapi karimért egy cseppet sem rajongok(sokszázezer fangirlel ellentétben XD) dehát a csapatért mindent, meg egyszer amúgy is szerettem volna ninja lenni...szóval szégyen szemre Sasuke leszek XD Nem állítom, hogy ez lesz a kedvenc cosplayem, de legalább egyszerű és kényelmes, és ezért az előadásért bármit, és úgyse én leszek a lényeg XD 

Nah hát akkor ennyit a mostani helyzetjelentésről, élek még, folyamatosan ügyködöm is, csak ez az időszak most arról szól, hogy megpróbálom kihasználni az utolsó nyaramat, ha elkezdek dolgozni már úgyse lesz ennyi szabadidőm, na persze ez nem mintha azt jelentené, hogy abbahagyom majd a rajzolást és a cpzést ;)

Mivel vélhetően a honlap látogatói közül kb. senki nem olvassa a baranyai Dunántúli naplót, gondoltam beszkennelem ezt a kis cikket, hogy mások is lássák. Nah nem mintha önreklámot akarnék gerjeszteni, de azért ez mégiscsak egy ismert napilap, és azt hiszem nem rossz dolog ha felfigyelnek az ilyesfajta szubkulturális jelenségekre is. Persze az egész valójában Fülöp Zoli érdeme, én csak lelkesen válaszolgattam a kérdéseire :)

A Dunántúli Naplós cikket ide kattintva elolvashatjátok.

Kis érdekesség, hogy ez a cikk szinte pont egyidőben jött ki a 21. AnimeStars-sal, amiben khmm hát ismét én és a rajzaim vagyok egy cikk főszereplője XD Szóval mondhatjuk betörtem a sajtóba, most már csak a figyelmet kéne megalapozni valami figyelemre méltóval. Mármint persze a DN olvasóinak ez újdonság lehet, meg az ASban is állandó elem leszek, ezért a cikk, de ugyanakkor kicsit zavarban is vagyok ezek miatt, nem teljesen érzem kiérdemeltnek a hirtelen rámirányuló figyelmet. Annyi tehetséges alkotó van még, én pedig nem hiszem, hogy bármi kiemelkedőt letettem volna eddig, mondhatjuk, hogy leginább mindig csak a szerencse volt az, aminek köszönhettem az általam elért dolgokat. Szerencsém volt a Prince-szel, a CosPlayBoy-jal, a Dunántúlival... Persze mindehez kellett a kemény munka is, hiszen valahogy el kellett jutni eddig a pontig, de akkor is, kicsit hirtelen jöttnek érzem ezeket a dolgokat, vagy csak furcsa, hogy hirtelen megkaptam azt a figyelmet, amiről régen csak álmodni mertem.

Persze a Bakumanban is megmondták, három dolog kell ahhoz, hogy valaki mangaka legyen: kémény munka, magabiztosság és szerencse. Mondhatjuk, hogy nekem eddig akkor stimmel XD

ÉÉÉS igen! Elkészültem Conra, el is mentünk conra és hogy is mondják, jöttünk, láttunk, győztünk? XD

Nah de még mielőtt csak a perfről kezdenék el ömlengeni, menjünk szépen kronológiai sorrendbe... pénteken 4 óra körül fejeztem be a a varrást, aztán pakolás, és kicsivel 6 óra előtt el is indultunk a nagy pestfaluba. Autópálya... wtf minek alagút a szántóföld közepére? XD Mondjuk jól visszhangzik, ahogy azt Manó letesztelte, ha esetleg megvan az autópálya felügyeletnek a felvétel légyszi küldje már át valaki ahogy elsuhanunk XD 

Najó végülis már 8-ra felértünk, szóval arra amire való jó volt, de dög unalmas volt, ráadásul már nem éreztem a karomat, mivel én tartottam Black Star törékeny parókáját, ami két nap és egy flakon got2be árán se lett olyan amilyennek kellene lennie...

Aztán este lenyomtuk az igazi BATár royalet az alvóhelyekért, és már el is jött a másnap reggel, és végülis bkvval indultunk meg az expo felé - imádom a civilek OMG WTF fejeit XD Egyébként a bleaches hakama bizonyult az eddigi legkényelmesebb cpmnek, imádtam hordani, és végre úgy ülhettem ahogy akartam XD

Expo: függetlenül attól, hogy én imádtam a pecsát erősen pozitívum, mert nincs heringparty, viszont így azt a fajta feelingjét vesztette el a dolog, hogy mindenki nagyjából egy helyen van, és gyakorlatilag mindenkit láthatsz stb. így kicsit klikkesebb volt az összkép. Persze szó se róla nem vágyom a konzervérzésre újra, de így egy kicsit elhidegültnek éreztem a hangulatot. Persze lehet csak azért mert senki sem préselődött hozzám XD

Szombat: elegáns késői belépőt terveztünk így kb dél körül értünk oda erre mit látunk? 2 kilóméteres sor az elővételnék hát fááák, a helybenvevős meg üres. De végülis szerencsére viszonylag gyorsan haladtunk, és már a sorban találtunk ismerős arcokat akikkel elszórakozhattunk. Aztán végülis bejutottunk a csini lila karszalaggal (omg az az ilyesztő, hogy még tetszik is XD) Aztán gyors felmértük az árusokat és eltipliztünk craftot nézni. Hát most komolyan emberek, mit eszik az animés nép, hogy ekkorára nől? A hátul álló sornak átlagosan a válláig értem, nem tudom mit nyomattok magatokba de nekem is kell olyan XD Aztán végülis a csopis craftnál már viszonylag sikerült előre kerülnünk, sőt még ülnünk is, Yunnal már megvan erre a jól bevállt taktikánk XD Egyébként az egyéni craftosoktól nem dobtam el az agyam, bár tény, hogy nem is láttam mindet. Amúgy meg egy az egybe az Odin csapat vitte a pálmát, überbrutál jók voltak *______*

Aztán a craftról kiesve találtunk pár yugiohs arcot, úgyhogy megkezdődött a kártyaparti, ami elképzelhető, hogy órákig is eltartott, marhára nem vettem észre XD Hiába ha szétgyalázzák az embert párbajban gyorsan száll az idő XD 

Aztán 6 óra előtt leléptünk mert életbevágóan fontos volt, hogy próbáljunk mégegyet, ugyanis miután egyeztettünk Yurikoval kiderült, hogy kajak fordított színpadképpel tanultuk be az egész perfet XD Szóval kigyaltunk valami kőbányai parkolóba próbálni, nagyon prosztó hely volt, a falak körbe voltak fujva és szembe pár infantilis csíra valami damilos repcsivel játszott, aminek a hangja ötvözte a sípot a stihlfűrésszel = idegtépően szar XD De végülis kisebb verfürdő és rekeszizom szakadás mellett sikerült begyakorolni a műsort helyes színpadképpel, a többi meg maradt imprónak. Persze nekem még visszavolt az egyórás intenzív ruhatépési gyakorlat ami a francnak sem akart összejönni XD

Aztán már el is jött a másnap, ezúttal kocsival mentünk az expohoz, ahol legnagyobb bánatomra fújt a szél, ami játszi könnyedséggel fújta ide oda a szoknyám T_T Kint a parkolóban elvégeztük az utolsó simításokat = mindenkinek sikerült összerakni a jelmezét az itt ott elhagyott darabokból és a csillagot is sikerült összerakni és felállítani.
Ez után be is vonultunk a színpadi függöny mögé, ami szvsz még szarabb várakozási hely, mint a pecsában, de legalább szelőzzött, és a függöny mögül látni lehetett az előttünk lévő perfeket. Aztán eljött a nagy pillanat, a perf, ami leginkább egy nagy lol volt - szerintem még soha ennyit nem bakiztunk előadás alatt, de ettől függetlenül az eddigi személyes kedvencem volt ez az előadás XD 

Aztán a perf után mérgezett egér módon szaladgálva kerestük a fotózást és egymást, de végülis visszamentünk páran a többi perfre. Őszintén szólva gyengébb volt a mezőny, mint a nyári conon, nem leszólás képp, mert voltak jól sikerültek is de leginkább a morális része a dolognak volt kritikán aluli: ennyi yaoista megmozdulást már régen láttam, ráadásul én eddig abban a tudatban éltem, hogy a szervezők odafigyelnek, hogy kultúráltak legyenek az előadások, erre kislányok buzizzák és tapizzák egymást a színpadon és mindezt mindenféle konzekvencia nélkül... ez neken nagy csalódás volt.

Ettől függetlenül a con további része kellemesen telt, maradt idő vásárolgatni ezt-azt, sushit enni, beszélgetni, szóval mondhatjuk, hogy a végére teljesen megjött a con hangulatom :)

Aztán jött az eredményhírdetés, ami meg már teljes eufória volt, először, hogy Manó megnyerte Black Starral a legjobb karakteralakítást, aztán a csoport pedig a legjobb humoros előadás díjat, és ezúttal még a közönség top 3-ba is bekerültünk 8D Tényleg megkoronázta a napot, viszont a Rozen maiden csapatot nagyon sajnáltam. Én nekik adtam volna a legjobb előadás díjat szvsz, dehát ez csak szubjektív.

És ez után jött a con legnagyobb negatívuma - hogy egyszerűen az eredményhírdetés végén kisöpörtek és bezárták a kapukat... a pecsában ilyenkor még volt egy vetítés, körbe lehetett járni a terepet, látni az összepakoló árusokat, a szedelőzködő, elbúcsúzó conozókat, itt meg csak úgy kitettét a szűrünket. Számomra ez olyan volt, mintha megnyomtak volna egy nagy OFF gombot, hogy vége volt a connak... Én szerettem azt a lassú, elköszönős kiürülést, ami a pecsában volt, mert le tudtam zárni magamban, hogy ennek a connak is vége, kicsit összegezni tudta az ember a dolgokat, berakni egy dobozba az a két nap alatt gyűjtött értékes emlékeket és elrakni a lelke mélyébe - itt erre nem volt lehetőség...

De még mielőtt belemennék a drámázásba, összegezve, ismét élmény volt a con, még ha kicsit túl gyorsan is ment el. Remélem a következőn már helyrerakják a mostani gyermekbetegségeket, és akkor még ütősebb con-élménnyel távozhatunk ;)

Egyébként ez volt a 8.conom XD

 Jah és itt a link a performance videónkhoz XD

Hát itt az ideje egy újabb bejegyzésnek, bár a mangázás terén nem sok új fejleménnyel szolgálhatok, de annyira rajtam van a con-láz, hogy muszáj egy kicsit kiírnom magamból XD

Szóval már alig 10 nap és itt a con, aminek nagyon örülünk, mert már csak keveset kell aludni a nagy eseményig, és sokkal kevésbé örülünk, mivel 10 napig biztosan nem kell aludni, hála a jelmezeknek XD Mert hát igen, ha con akkor cosplay 8D És ha cosplay akkor a BATár újra betámadja a színpadot :D

Bár nem tudom kit mennyire érdekel a cp, azért had hintsek el egy kis csapatreklámot, már csak azért is mert jelenleg annyira perfmegszállott vagyok, hogy nehezen ömlengek másról. Szóval vasárnap ismét indulunk a csoportos performance cosplay versenyen, és remélhetőleg ezzel szerzünk pár mókás percet a minket nézőknek :D Kis spoiler elsőkézből csak itt, csak most, csak nektek XD Szóval az előadásunk címe BATár - Csillogj ha tudsz! - hát ebből már lehet következtetni valamire X3 Szokás szerint ismét egy paródiát láthattok tőlünk, ezúttal túlnyomó részt ismert karakterekkel: Rakéta csapat, DMC - Nero, One piece - Jango, Naruto, Kaleido Star - Sora és May, Black Star és FFX Yuna - szerény személyem megformálásában. (Régi nagy vágyam volt a summoner ruha és most végre eljött az idő yippiii) Szóval ez lesz a szereplőgárda, a műsorról pedig annyit, hogy BATár csillaga fel fog ragyogni az expo szinpadán.  És nem csak átvitt értelemben. 8D Továbbá erősen ajánljuk a műsor előtt és alatt a naptej és a gammaszűrős napszemüveg használatát XD 

Szóval nekem ez lesz a mostani con főattrakciója, (cosplay mi más) de mindemellett bárkivel nagyon szívesen összefutok, a szombati nap ezúttal craft hiányában teljesen szabadnak ígérkezik, meg persze ezúttal a rajzversenyre se veszegetek két órát XD

Nah de most jól visszarángatom magam a képzeletbeli conról, mert ez a 10 nap bizony kemény küzdelem lesz, még visszavan 4 és fél jelmez szóval nem lesz idő álmodozni... de majd alszok egy jót a kocsiba a felfelé úton - avagy mégsem mert meg kell csodálni a szép új autópályát, amit minden pécsinek bambaborjú tekintettel végig kell álmélkodnia legalább egyszer, csak hogy érezzük, hogy most már ilyenünk is van, és nagggyon kultúrális főváros vagyunk XD

És ha már így Pécsnél tartunk, akkor jöjjön egy újabb félhivatalos spoiler - na ki tudja hol lesz a nyári con? 8D Bizony ám itt nálunk, és hogy még poénabb legyen az egész a nyári cosplay versenyt a BATár szervezésében élvezhetitek (már ha eljöttök - amit melegen ajánlok, mert Pécs nagyon klassz ... lenne ha nem lenne minden egyes négyzetcentimétere feltúrva XD ) De megígérhetem, hogy középeurópa legnagyobb építődaru kiállítását tutira megcsodálhatja minden idelátogató XD

Najó, zárom soraimat mielőtt még több oldalnyi agymenést idezúdítanék XD Bocsi, de hát ezeket úgy ki kellett írnom magamból 8D De ígérem jó gyerek leszek és ha legközelebb rámjönnek a kreatív percek inkább leülök rajzolni valami szépet, eskü XD

*Seny belelkesült Mode OFF*

Most, hogy végre ténylegesen letudtam a szakdogámat, (amihez fél napot kellett sorba állnom, hogy leadhassam) végre ismét van időm minden másra - persze korai az öröm, mert lassan jönnek a záróvizsgák is, de addig kiélvezem röpke szabadságom, és próbálok minden olyat pótolni, ami kiesett az elmúlt időszakban. íme hát egy új helyzetjelentés, hogy mi is történt inaktív időszakomban, és mire várhattok a közeljövőben.

1. Kiadók:

Végülis a Vadvirágok kiadó volt az egyetlen, ami hajlandó volt egyáltalán átnézni a portfóliómat (igaz ez se ment zökkenőmentesen - lásd előző komment XD) de végülis eljutottunk arra a pontra, hogy kaptam konkrét visszajelzést. Hogy ne ferdítsek inkább idézem az üzenet, így tisztább:

"... A fájl átjött rendben, át is néztem. A rajzokkal kapcsolatban a fekete-fehéreknél nem ártana a tus használata, határozottabbak lennének a körvonalak.
A kiadással kapcsolatban: 3-6 kötet, 540-1080 oldal? Ez így elég merész vállalásnak tűnik. Volt egy magyar rajzolónk, aki miután megcsinálta az első 48 oldalt (más technikával, de egy év alatt) kiábrándult a projektből és félbemaradt a sorozat. Még az USA-ban is
kevés sorozat több, mint 3 kötet.
Kiadás: Jelen pillanatban nem tudunk ekkora projektet bevállalni. Szerintem a Prince egy jó kezdés volt, ezt a szerzői kiadást kellene folytatni, esetleg one shot sztori érdekesebb lehet a magyar kiadók számára. ..."

Szóval kb. pont az lett belőle amire számítottam ^^" Persze azért gyors visszadobtam nekik egy mailt, hogy "és one shot jöhetne?" XD Biztos szeretnek. Hiába az embernek muszáj nyomulnia ha el akar valamit érni - ha mást nem is de ezt megtanultam, mint sajtós palánta XD

2. Saigami 15. fejezet

A vázlatok már majdnem kész vannak, aztán még egy kis finomítás és neki is eshetek az oldalaknak. Hogy ez konkrétan mennyi idő, arra sajnos nem tudok válaszolni, ez mindig változó. Amint kész vannak a vázlatok, kikerül konkrét oldalszámmal a megjelenés visszaszámlálóba, és onnan figyelemmel tudjátok kísérni, hogy milyen tempóval gyarapodik az oldalak száma. A fejezet címét pedig még nem sikerült eldönteni, van pár alternatívám, de nem tudok választani... ez a fejezet elég összetett lesz, a legutóbbiaktól eltérve már nem a harcon lesz a hangsúly, hanem sokkal inkább a továbblépésen és az érzelmeken. Nah de nem megyek bele spoilerekbe ;)

3. Újabb one shot a láthatáron

Voltaképp kezdem megkedvelni ezt a műfajt XD Na de, ez most egészen más lesz, mint a Prince, vagy a CosPlayBoy, ugyanis, ez nem itthonra lesz (oké kövezzetek meg nuygodtan). Lehet, hogy az intravénás Bakuman túladagolás teszi, vagy csak a folyamatos visszautasítás ami a hazai kiadóktól jön, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy elhatároztam, hogy összehozok egy nagyon ütős one shotot és nevezek vele a Weekly Shonen Jump - Treasure new cartoonist díjra. Dióhéjban a pályázatról - a WSJ minden hónapban meghírdeti, 31 vagy 45 oldalas shonen one shotokat kell beküldeni, amit a Jump szerkesztőgárdája és egy-egy Jumpos mangaka bírál el. A tétek iszonyat nagyok, az első helyezett nyereménye forintra átszámolva 2milla + a Jump publikálja a one shot (ami kb. annyit jelent, hogy sínre kerül az illető a mangakává válás felé), de gyakorlatilag már azokat is díjazzák akik csak a legjobb 10 közé kerülnek be. De nem is a díjazás a lényeg, amúgy sincsenek illuzióim, sokkal inkább kíváncsiságból akarok belevágni ebbe a dologba. Mindennél többet jelentene ha ténylegesen profi szerkesztőktől kaphatnék némi visszajelzést a munkámmal kapcsolatban, ami igen jó lenne, mert így a levegőben lóg az egész... Szóval ez a projekt is be van tervezve a jövőre nézve, bár valószínüleg csak a vizsgák után lesz rá időm.  

Mellesleg, ha valaki esetleg tud viszonylag olcsó japán fordítót, vagy fordítóirodát az ne tartsa magában XD

És akkor zárásként egy gyors koncepció a one shot főszereplőjéről.

Sokan kérdeztétek, hogy mizu a kiadókkal. Nos a statisztika: még egytől jött válasz, miszerint, összesen egy mangát adtak ki eddig, de az is akkora bukta volt, hogy nem tudnak mégegyet bevállalni. Mondtam, gyönyörű, de pont valami ilyenre számítottam, mivel a Nyári eső vagy mi kiadójáról van szó. Lehet csak én vagyon konzervatív, de nem tűnt egy sikerprodukciónak az a mű, függetlenül attól, hogy minden elismerésem a német alkotóé, aki legalább idáig eljutott, de akkor is XD

Ééés jött mégegy válasz, a Vadvirágok könyvműhelytől, hogy: persze ha van valami konkrét terv szívesen megnézzük. ígyhát nagy lelkesen elküldtem nekik a kis pakkot, ami valamiért 10 mega fölöttire sikeredett, így óriás mail lett belőle, és vártam a választ mint a jó gyerekek.
Eltelt egy hét, 10 körömmel kevesebb...
Eltelt még egy hét - ennek kampó- mondtam és inkább elkezdtem más pályázatok felé nézelődni...
Eltelt 3 hét és nini, ott egy mail a vadvirágtól a ládámban - mondon fasza végre megjött az üzi amiben közlik, hogy bocsi nem kellesz, erre mi van benne?

Kedves Andrea,

Valamiért nem jött át a fájl. Lehet, hogy a csatolásnál volt a gond.
Át tudnád küldeni még egyszer?

Vazz 3 hétig tart észrevenni, hogy valami nem jó? Hát komolyan padlót fogtam... Fénysebesség a köbön XD Nah de elment ismét a cucc, feldobtam sendpace-re is, hogy plusz linket küldjek, hogy biztosan eljusson hozzájuk, az eredmény majd kiderül talán 3 hét múlva XD Addig is szerzek valami műkörmöt, hogy lerágjam XD

Azok akik ismerősek a honlapom táján, tudhatják, hogy végülis rászántam magam a Saigami c. mangám első kötetének szerzői kiadására. Az ok, amiért ezt a módszert választottam leginkább a Prince one shot történet buktájában keresendő, mert igen az volt. Ez után hiába kérdeztem rá a Fumaxnál, hogy esetleg támogatnának-e a közeljövőben, egyértelmű volt a kosár, már csak a gazdasági helyzetre hivatkozva is.

És hát akkor ez után jött a nagy elhatározás, hogy jólvan akkor megcsinálom egyedül. Neki is estem, találtam nyomdát, elkezdtem megteremteni a kiadások fedezéséhez szükséges anyagiakat és akkor jött az AS-os manga. Ami annyira könnyedén és simán jött, hogy elgondolkodtatott: hé, ha ez ilyen lazán ment, akkor miért ne mehetne máshol is így? És ekkor döbbentem rá, hogy hülye vagyok, mert rögtön a szerzői utas verziót választottam, meg se próbálva, hogy a többi hazai kiadó mit reagálna esetlegesen.

ígyhát a tegnapi nap folyamán összemazsoláztam 7 kiadó elérhetőségét, az Alexandrától kezdve a Vad Virágok-ig, és mindegyiknek küldtem egy mailt, hogy mennyire érdekli őket a dolog, és ha van esély akkor küldenék egy portfóliót. Eddig két válasz érkezett, az egyik mailer daemon az egyik noname kiadótól, a másik pedig a Vad Virágok Könyvműhely, akik szívesen megnézik az anyagom.  ígyhát tegnap nekiestem egy komplett professzionálsan kinéző portfóliónak, és kb. 7 óra múlva kész is lett a komplett, 15 oldalas képekkel gazdagított leírás. Kemény meló volt, basszus, a végére már azt hittem kifolyik a szemem T_T Azonban külön köszönet Nightangelnek a lektorálásért XD

A lényeg a lényeg, most epekedve, tűkön ülve várom a mindenféle visszajelzést, szóval ujjakat keresztbe, és szorítsunk, hogy valaki lát elég fantáziát bennem :D

Sziasztok,

fene se tudja miért de úgy dönttöttem, hogy csinálok egy blogot. Ami már csak azért is érdekes, mert olvasni se nagyon szoktam ilyeneket, de ma úgy keltem fel, hogy nekem márpedig kell egy blog, nem mintha bármennyire is értenék hozzá XD De a lényeg a lényeg, itt vagyok, és néha talán még valami értelmeset is fogk írni ide (vagy nem) de a széndék a lényeg nem a fontos XD

De hogy valami értelmesebbet is közöljek: leginkább azért adtam a fejem blogolásra, mert a mindennapi alkotási folyamatok során sokszor olyan gondolatok járnak a fejemben, hogy milyen jó lenne ezt a sokmindent megosztani másokkal is. A blogok pedig voltaképp ilyesmire születtek így nekipróbálkozok a dolognak, és ki tudja, talán még be is fog jönni :D