Igazából még most sem értem, hogy sikerült megint úgy összehozni a conra készülést, hogy az utolsó két hét alatt lettem meg mindennel, amikor már hónapokkal ezelőtt megvolt minden terv XD Úgy látszik valóban olyan mértékig határidő motivált vagyok, hogy fizikai képtelenség, hogy bárminek nekiálljak cp regisztráció lezárulása előtt. Najó igazából hónapokkal ezelőtt nekiálltam az Onion Knight jelmezemnek, a bökkenő csupán abban rejlett, hogy egy depis munkanapon Wessel kitaláltuk, hogy toljuk el az egész dissidia craftot, mert úgyse leszünk kész XD Persze foghatom akár arra is a dolgot, hogy én készítettem az original crafthoz a rajzokat, és az igazat megvallva azzal több munkám volt, mint magával a jelmezemmel - akárhogy is a conos életkép nálam valahogy úgy kezdődött, hogy csütörtök éjjel non-stop varrás, hogy kész legyünk. Szerencsémre ezúttal nem voltam egyedül, Tike kizarándokolt hozzánk és óriási segítségemre volt, hiszen rengeteg melót megcsinált helyettem, többek közt a pepecselős kézzel varrós-bontós dolgokat, amikkel köztudottan hadilábon állok. Úgyhogy ezúton is egy giganagy köszi-ölelelés Tikaaaa *w*
Szóval a szokásos con előtti virrasztás, és a dolgot megfűszerezte, hogy pénteken bizony még dolgoztam. Így reggel 6kor, miután Tike felrázott - ugyanis a fotelban ülve, a teendők listát írva bekómáztam lol - összakaptam magam és elvánszorogtam melózni. A buszon lenyomtam egy masszív félórás hiperkómát, majd Pécsre érve betántorogtam az első szembejövő boltba energiaitalért. Ez szerencsére megmentette a nap további részét, ami meglehetősen pörgősre sikerült. Dé lelőtt gyakorlatilag megállás nélkül csörgött a telefon - mindenki az utolsó anyagbeszerző körúton volt, ami egyenlő a teljes káosszal. Tudtam, hogy nem lesz laza menet, de bizton hittem, hogy legkésöbb 5-6 óra fele el tudunk indulni. Ez az álomkép akkor tört össze, amikor felhívott a nagynénim és szolidan a tudtomra adta, abban az esetben ha elfelejtettem volna, hogy bizony a nagyinak ma van a szülinapja XD Epic fail - nem mintha elfelejtettem volna - ááhh neem.
Tovább koronázta a szituációt, hogy a melóból se szabadultam el délben, csak 2 óra után, és azután ugyebár kellett tennem egy kecses másfél órás kitérőt a nagyihoz is, így egy szolid 3 és fél órás csúszással vetettük bele magunkat a hátralévő munkálatokba - ami így utólag belegondolva nem is csak utó munkálat volt, tekintve, hogy Patya perf felszereléséből az egyetlen dolog ami megvolt, az Patya maga XD De Tikével szuper csapatot alkotva nem hagytuk, hogy általános pánik hangulat uralkodjon el rajtunk. Az igazat megvallva meglepően nyugodt voltam végig, pedig ilyenkor az általános téboly minden tünetét produkálni szoktam. Nem tudom, hogy ezt a szuper-relaxáltságot az okozta, hogy a sok munkahelyi stresszelés után a con felért a paradicsom ígéretével, vagy csak az, hogy a tavaly őszi craft-tortúránkhoz képest még meglepően jól álltunk XD De végülis este 9 körül el is készültünk, becuccoltunk, és meglepő mód on csak egyetlen kelléket hagytunk otthon. XD Az út meglepően mókásan telt, ami vélhetőleg kiallvatlan agyfunkcióinknak is betudható volt, de többek közt elmondhattuk, hogy láttunk "Sorozatgyilkos" feliratú útjelző táblát, láttunk egy ismeretlen eredetű, és szándékú enyhén pszichopata külsejű pasit integetni az árokpartról, megtettünk vagy 10 kört egyetlen körforgalomban, Tike pedig egy váratlan és hangos PUMPAAA kiáltással a tudtunkra adta, hogy otthon hagytuk azt a bizonyos kelléket, ami egy retro pumpa volt, a robbantáshoz XD Ezen események láncolata után végül éjfélre megérkeztünk pestre :)
Az első amit megállapítottam, hogy marhahideg van. Gyors felkaptuk az alváshoz szükséges cuccokat és beviharoztunk Wesék épületébe, és közben masszívan imádkoztunk, hogy működjön a lift - ellenkező esetben fix, hogy a kocsiban alszunk XD Kicsit aggasztott a tény, hogy Yun vette fel a kaputelefont - le mertem volna fogadni, hogy Wes már félkómában fetreng és az első reakciója minket meglátván az lesz, hogy hol a faszban voltunk xD De végülis kellemesen csalódtunk, az időhöz képest még mindketten fittek voltak, és már meg is volt nekünk ágyazva *w* Wes örömmel teli elégedettséggel nyugtázta, hogy legalább elkészültünk mindennel, majd kb. félórás csöpögés következett, amit Spuri nevű törpenyula váltott ki. Az igazat megvallva az este ezen része már elég homályos, rémlik, hogy még beszélgettünk, de igazából elég hamar bekómáztunk mind.
Másnap reggel meglepően korán ébredtem fel, és éreztem, hogy ez valahogy nem természetes eredetű volt. Kellett hozzá vagy fél óra, míg rájöttem, hogy a nyúl rágja vagy isten tudja mit csinál a ketrecével és ez a zaj bizony nem fért bele az alvá si repertoáromba. Akkor úgy tűnt én vagyok az egyetlen akit ez felvert, majd a következő pillanatban egy giganagy csörömpölés és robaj avagy a nyúl vs ketrec párbaj győztese Spuri lett, amit mindenki felriadással díjazott. Miután a szőrgolyó ily finoman tudtunkra adta, hogy éhes már nem volt mit tenni elkezdődött a reggel, és a zajos ébresztőnek hála meglepően gyorsan formába rázódtunk, alig pár óra volt míg elkészültünk XD A reggel epic fail pillanata az volt, amikor rájöttem, hogy valójában nem fejeztem be a keybladem, mert lefelejtettem róla a mintákat, így azokat reggeli után a konyhaasztalon dobtam fel rá ragasztópisztollyal XD Ahoz képest egész jól sikerültek.
Amikor már többnyire mindenki jelmezben volt elkezdtem teljesen bezsongani, amit még az se tudott lelombozni, hogy úgy festettem, mint egy vízvezeték szerelő bazári majom XD Mindenesetre boldogsággal töltött el, hogy ma nem lesz gondom a hideggel, mert csak a karom egy része lóg ki, viszont a pisilésről kb. lemondhattam farokban és dupla nadrágban XD Végülis olyan fél 11 körül rajtra készek lettünk, lecuccoltunk a kocsiba az utcán lézengő emberek legnagyobb bámulatára, majd irány az expó.
Odaérve kiszálltunk, és kb. azt a vicces jelenetet adtuk elő, hogy állunk a csont üres bejárat előtt 100 méterrel, sehol egy lélek, a háttérben elgurul egy fél szénakazal, majd megkérdem, hogy - lehet, hogy lemaradtunk valamiről? XD Az igazat megvallva kicsit lesokkolódtunk, hogy hol a bánatban van a tömeg, ami ilyenkor a főbejáratnál szokott tolongani. Persze ahogy bementünk a kapun szembesültünk a masszív sorokkal, és azzal a lendülettel imába foglaltuk Wes nevét, hogy előre megvette nekünk a jegyeket. Így csak szolid kárörvendő vigyorral az arcunkon átflesseltünk a tömegen - keybladdel nem is volt olyan nehéz, majd végre bejutottunk a K épületbe. Odabent is masszív tömeg, így újabb akadályokon kellett átvergődnünk de végül eljutottunk az öltözőig. Ami először meglepett, hogy az első emeleten nincsenek túl sokan, így leszűrtük, hogy nyílván nem ott van a zsűrizés. Ami pedig másodjár, hogy milyen állapotok uralkodtak az öltözőben. Jó szó se róla, egy két dolgot még mi is kijavítottunk helyben, főleg mert azért a conos tömegben akarva akaratlanul is elenged egy két gyengébb öltés vagy ragasztás, de az, hogy volt olyan aki ott helyben festette és lakkozta a jelmezét/kiegészítőjét, az még nekünk, sokat látott cpseknek is sokk volt. Végigmértük a teremben tartózkodókat, és kicsit lezsibbadtunk. Első ránézésre nagyon sok színvonaltalanságot láttunk, papír cuccokat, és beszegetlen, foszló ruhákat, ami még mindig meglep egy craft versenyen - ez persze most úgy hangzik, mintha cosplaysznob lennék, holott nem tartom magam annak, már csak azért sem, mert technikailag mi is messze elmaradunk az éllovasoktól, de azért az igényesség legyen már meg az emberekben ha craftmanshipra mennek :S Szerencsére a kezdeti traumák után elkezdtek szálingózni a mezőny erősebb részét képviselő emberkék, és megnyugodtunk, hogy azért fél év alatt mégse halt ki a színvonal XD
Miután lerendeztük a végsimításokat elvonultunk egy emelettel feljebb a zsűrizésre. Az első amit megállapítottunk, hogy ez a hely nagyon nem jó, mert zsúfolt és tökre nincs levegő, a második pedig az volt, hogy igazi epic fail helyet sikerült befoglalnunk a sorban. Még talán a vizsgázások során tanultuk meg, hogyha valami nálad gyengébb után következel, vagy utánad jön valami gyengébb, akkor az téged sokkal jobb fényben tűntet fel. Namármost nekünk sikerült beparkolnunk a Jade Dynastys testvérpár mögé egyenesen Okkido elé röhög XD Kissebbnek éreztem magam, mint valaha és kezdtem elsüllyedni szégenyemben a magam műszövet, és bőrutánzat kombómmal a jobbra-balra körülvevő csillivili méregdrágának látszó kiegészítők és anyagok közt. Persze azért tartottuk magunkban a lelket, hogy "de nekünk van 8 keybladeünk" XD Mint keyblade fetisiszták ez megnyugtatóbb volt mint bármi más, és masszívan vizslattuk a többi versenyzőt sorban állás közben. Megállapítottuk, hogy nincs túl sok fegyó, így akár esélyesek lehetünk a hőn áhított kiegészítő díjra. Mert bár persze nem a győzelem a fontos,de életcélunk, hogy bebizonyítsuk, hogy a Kingdom Hearts is van annyira jó, hogy lehessen vele crafton elérni valamit. Miközben ezeket az utópista vágyakat dédelgettük, és elkezdtünk olyan fantáziadús neveket adni a fegyóknak, mint Béla és Gizi - arra az esetre ha megkérdezik, hogy el is neveztük-e őket XD
Még a keresztelő végére se értünk és már sorra is kerültünk a zsűri előtt, és kb. megint lejátszottuk a szokásos belénk fagy a szó jelenetet. Igazából rögtön meglepetésként fogadott minket, hogy kevesen vannak, és hogy néhány állandó személy hiányzik a díszes társaságból. De nem volt időnk ezen töprengeni, ugyis Yuriko rögtön betámadott minket, hogy miért nem válaszoltunk az e-mailjére. Cirip, cirip, cirip... milyen e-mail? XD És végülis kiderült, hogy küldött nekünk egy e.mailt, hogy a másnapi perfre vagy kölcsön tudja adni nekem Kitsuko rókafarkát és fülét, vagy felhúzta volna ő is azt a szerelést. A reakciónk egyöntetű vonyítás volt, hogy basszus ez mennyire jó lett volna és milyen cuki már, a következő pillanatban pedig összeegyeztetett gyilkos tekintetek vándoroltak Wesre, mert az ő régi fiókjára ment a mail XD Persze kideürlt, hogy az a fiók mrá rég törölve lett, csak valami karmasztikus fail miatt még látható volt, így az e-mail elveszett örökre az éterben - pedig basszus mekkora poén lett volna *w* De mielőtt túlságosan belelkesültünk volna végülis áttértünk a tényleges zsűrizésre, és a tekintetek ismétcsak Wesre vándoroltak, mondván, hogy kezd te XD Szép kerek beszámolót adott, ami mellett az utána következő személyes beszámolóm, kb így festett. Fa - flex - festék - lakk - műszövet - elkúrtam - ezt meg ezt elfelejtettem XD Azért at önirónikus megjegyzésemre miszerint a színválasztás miatt egy csőszerelőre hajazok kaptam egy super mario szignált Yurikótól XD Aztán Yun és Tike is elmondták a monológjukat - lényegesen összeszedettebben, mint én, és voltaképp végeztünk is a zsűrizéssel. Kivetődtünk a teremből, és persze a következő pár lépés után eszünkbe jutott mindaz, amit elfelejtettünk elmondani, és bár csábított a gondolat, hogy visszafutok, feltépem az ajtót és bekiabálom, hogy "villanyvezetékből van a farkam" XD végül sikerült legyőznöm a kísértést és inkább lementünk az öltözőhöz, ahol rituális szertartás keretein belül elfogyasztottuk azt a kemény egy csomag puffasztott búzát ami a táskámban lapult. Az igen tartalmas táplálkozás után végülis lezargattak minket a színpad mögé, ahol már olyannyira otthonosan mozogtunk, hogy kb. le se szartuk, hogy merre terelgetnek minket, csak beflesseltünk leghátra, és levágódtunk a kanapékra. Kb. csak mi voltunk ott akkor, de végülis idővel elkezdett szálingózni a többi a versenyző is, majd óráknak tűnő várakozás után elindult az egyéni craftosok színpadralépése. Ekkor már természetesen átpályáztunk a függönyhöz, hogy lássuk is a fellépőket, igaz ezt komoly kételyekkel tettük, ugyanis a keybladejeinket ott hagytuk a kanapén,biztonsági okokból, de egyeseket ez nem tántorított el attól, hogy betonpillangói kecsességgel ugrándozzanak melletük. Amikor pedig odamentünk arrébb rakni őket, hogy véletlenül se törjék el, még mi kaptunk anyázást, hogy vigyázzunk a papírfegyóikra... no comment - ha az ember elvár valamit, azt tegye meg ő is. Egyébként sajnos ezen a versenyen sokszor tapasztaltam, hogy nem igazán figyelnek az versenyzők egymásra - nem egyszer lökdöstek, vagy épp léptek rá a farkamra - olyannyira, hogy végeredményként az oldalpáncélom le is szakadt, í]y színpadra lépés előtt még győztük renoválni :S Persze értem én, hogy mindenki izgul, ideges, meg én is kicsi vagyok és nehéz észre venni, de akkor is...
Szerencsére mielőtt még uzit ránthattam volna, hogy eszeveszett népírtásba kezdjek épp sorra is kerültünk, így mindenki megmenekült XD Kicsit lámpalázas voltam, tekintve, hoyg próbákon egyszer se sikerült eltalálnom az én induló ütememet - éljen a botfül - sőt ami azt illeti, sose hallottam ,hogy mi is lenne az XD Azonban, ahogy üvöltve felcsendült a zenénk már nem érdekelt a ritmus - átjárt az epicség - és minden meglepően simán ment - azt leszámítva, hogy rögtönöznöm kellett egy új végpózt, mivel az eredetit a sérüt páncélom miatt nem mertem megkockáztatni. Alapjáraton úgy érzem nagyon jól sikerült ez a craft - lényegesen jobban, mint az őszi last minute akciónk Wessel XD
És ez után jött a con egyik legnagyobb negatívuma, a fotózás. Amit most valamilyen érthetetlen okból nem rögtön a verseny közben tartottak, hanem pár órával a verseny után - ami egy gyönyörű sorbanállást generált a fülledt tömeggel duzzasztott folyosón. Ami pozitívum volt benne, hogy közben lehetett ismerkedni, így gyors ismerettséget kötöttünk az aznapi favorit Lady Casettel, és többek közt megismertük a ruhája történetét, és a pokémonos ivós játékot XD
Mire leolvadt rólunk a paróka és a jelmez bejutottunk a fotózásra, ahol kb. 3 mp. alatt ellőttek két képet, amin épp próbálunk bezsúfolódni a kamera látóterébe és már kész és is voltunk. Egyöntetű "Ez most komoly?" wtf fejjel távoztunk és haladéktalanul követeltük fecótól, hogy vigyen minket a mekibe XD
A mekizés mindig jó móka, de most különösen vicces volt, mert 1. majomfarokkal csak úgy égtem az evés közben nyitott szájjal bámuló tekintetek keresztüzében, 2. a mekis pultos csaj meglátott minket és rögtön megkérdezte, hogy úú con volt? XD
Fél óra múlva már sikerült azt is kitalálni, hogy mit eszünk, majdjött a szokásos esélylatolgatás és élményösszegzés. Megállapítottuk, hogy azért a kiegészítőre van esélyünk mert nincs sok fegyó, és önmagunkhoz képest nagyon sokat fejlődtünk keyblade gyártásilag - így bevallom azért nem kis reményekkel ültünk be utána eredményhírdetésre - előtt persze még végigszenvedtük a szokásos zenés amvket és a szinpadon érvényesülni kívánók tánciját. Aztán jöttek az eredmények, a cosplay utoljára persze - voltaképp a legtöbb tippünk teljesen bejött - hiába a rutin meg az évek XD ÉS akkor eljött a nagy pillanat, a legjobb kiegészítő díj, ahol rögtön jelöltek is minket - még soha nem tűnt ennyire közelinek a craft díj és akkor - a nyertes a könyv! Egyöntetű ledermedés - kb. mint amikor az animékben kővé válnak a karik és lassal elporladnak a szélben XD Azt hiszem ezt elkönyvelhetjük epic failnek XD Akkor és ott köbö csak replayben nyökögtük, hogy de miért egy könyv, de í]y utólag megnézve a fiú blogját voltaképp nem meglepő a dolog, sőt ő legalább valami újdonságot hozott. Persze állítom, hogy Wes azóta is felsír álmában, hogy de miéééért egy könyv? röhög Ami meg masszív wtf volt, az az, hogy mit eszik a közönség még mindig a trinity blood cpn. Szerintünk tiltólistára kéne tenni, vagy indítani egy TB kategóriát röhög
Az este hátralévő részében pizzát rendeltünk, és könyvekre reflektáló poénokkal élveztük az epic fail helyzetet - egyébként imádom, hogy mindenből tudunk poént csinálni XD Aztán a végén már elmentünk a túlzó végletekig, miszerint legközelebb beöltözünk a, keybladeknek, b, könyveknek, c, original trinity bloodnak keybladekkel röhög Fecó pedig továbbra is swarowsky kristály szeretne lenni XD Akárhogy is, kicsit csalódtunk,de az élményfaktor megvolt becsületesen, és kellő idótasággal zártuk a con első napját, mindent felülmúló epekedéssel a másnapi nagy perfért... Folyt. köv.
